path: root/docs/man-xlate/nmap-man-hu.xml

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<!-- $Id: manhtml.xml 6184 2007-11-10 01:55:40Z fyodor $ -->
<article id="man" lang="hu">
<artheader>
  <title>Nmap Referencia Útmutató (Kézikönyv)</title>
</artheader>
<refentry id="man-nmap1">
  <refmeta>
    <refentrytitle>nmap</refentrytitle>
    <manvolnum>1</manvolnum>
    <refmiscinfo class="source">Nmap</refmiscinfo>
    <refmiscinfo class="manual">Nmap Referencia Útmutató</refmiscinfo>
  </refmeta>
  <refnamediv id="man-name">
    <refname>nmap</refname>
    <refpurpose>Hálózat feltérképező és biztonsági/kapu letapogató eszköz</refpurpose>
  </refnamediv>
  <!-- body begins here -->
  <refsynopsisdiv id="man-synopsis">
    <cmdsynopsis sepchar=" ">
      <command moreinfo="none">nmap</command>
      <arg choice="opt" rep="repeat">
        <replaceable>Letapogatási típus</replaceable>
      </arg>
      <arg choice="opt" rep="norepeat">
        <replaceable>Beállítások</replaceable>
      </arg>
      <arg choice="req" rep="norepeat">
        <replaceable>cél meghatározása</replaceable>
      </arg>
    </cmdsynopsis>
  </refsynopsisdiv>
  <refsect1 id="man-description">
    <title>Leírás</title>
    <web>
    <note><para>
        Ez a dokumentum leírja az Nmap változata X. A legfrissebb dokumentáció
        elérhető angolul
        <ulink url="https://nmap.org/book/man.html" />.</para></note>
    </web>
    <para>Az Nmap (<quote>Network Mapper</quote>) egy hálózatfelderítésre és biztonsági 
    ellenőrzésre használható, nyílt forráskódú eszköz.  Nagy hálózatok gyors 
    feltérképezésére tervezték, ennek ellenére jól használható egyetlen számítógép 
    ellenőrzésére is. Az Nmap egy új módon használja a nyers IP csomagokat annak 
    kiderítésére, hogy mely számítógépek érhetők el a hálózaton, ezek a számítógépek 
    milyen szolgáltatásokat (alkalmazás neve és változata) kínálnak fel, milyen 
    operációs rendszert futtatnak (és annak melyik változatát), milyen csomagszűrőt/tűzfalat 
    használnak, valamint számtalan egyéb jellemzőre.  Noha az Nmap programot általában 
    biztonsági ellenőrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda hasznosnak 
    fogja találni a napi rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár 
    elkészítésében, a szolgáltatások frissítésének ütemezésében, vagy egy 
    számítógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában.</para>

    <para>Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikről 
    kiegészítő információkkal, melyek részletessége a beállított paraméterektől
    függ. Ezek közül az információk közül a legfontosabb az <quote>érdekes kapuk
    táblázata</quote>.  Ez a táblázat tartalmazza a kapuszámot és a protokollt,
    a szolgáltatás nevét és az állapotot.  Az állapot lehet
    <literal moreinfo="none">nyitott (open)</literal>, <literal moreinfo="none">szűrt (filtered)</literal>,
    <literal moreinfo="none">zárt (closed)</literal>, vagy <literal moreinfo="none">nem szűrt (unfiltered)</literal>.
    A nyitott (open) azt jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás ezen
    a kapun kapcsolódásra/csomagokra vár. A <literal moreinfo="none">szűrt (filtered)</literal> 
    azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrő vagy egyéb hálózati akadály lezárja a 
    kaput, így az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez <literal moreinfo="none">nyitott (open)</literal> 
    vagy <literal moreinfo="none">zárt (closed)</literal>. 
    A <literal moreinfo="none">zárt (closed)</literal> kapukon nincs várakozó
    alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek. 
    A kapuk akkor kerülnek a <literal moreinfo="none">szűretlen (unfiltered)</literal> 
    kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap próbáira, de az Nmap nem tudja
    meghatározni, hogy nyitottak (open) vagy zártak (closed). Az Nmap a 
    <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt (open|filtered)</literal> és a 
    <literal moreinfo="none">zárt|szűrt (closed|filtered)</literal> kombinációt 
    használja, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu melyik állapotban van.
    A kaputáblázat tartalmazhatja a figyelő program nevét és változatszámát is,
    amennyiben a paraméterek között kérte ennek felderítését. Amikor IP protokoll
    ellenőrzést kér (<option>-sO</option>), az Nmap a kapuk listája helyett a
    támogatott IP protokollokról közöl információt.</para>

    <para>Az érdekes kapuk táblázatának kiegészítéseként az Nmap további információkat
    tud szolgáltatni a célállomásról, beleértve a fordított DNS neveket,
    feltételezéseket az operációs rendszerről, az eszközök típusa és a MAC címek.</para>

    <para>Az <xref linkend="man-ex-repscan"></xref> feliratú ábrán egy tipikus Nmap 
    letapogatás látható.  Ebben a példában csak a <option>-A</option> paramétert 
    használtuk az operációs rendszer és a szolgáltatások érzékelésére, a parancsfájl (script)
    alapú ellenőrzésre és az útvonal feltárására; a <option>-T4</option> paramétert
    a gyorsabb végrehajtásra; végül pedig a két célállomás nevét.</para>

<example id="man-ex-repscan"><title>Egy jellegzetes Nmap letapogatás</title>
<screen format="linespecific">
# nmap -A -T4 scanme.nmap.org playground

Starting nmap ( https://nmap.org )
Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62):
(The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered)
PORT    STATE  SERVICE VERSION
22/tcp  open   ssh     OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99)
53/tcp  open   domain
70/tcp  closed gopher
80/tcp  open   http    Apache httpd 2.0.52 ((Fedora))
113/tcp closed auth
Device type: general purpose
Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X
OS details: Linux 2.4.7 - 2.6.11, Linux 2.6.0 - 2.6.11
Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005)

Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40):
(The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed)
PORT     STATE SERVICE       VERSION
135/tcp  open  msrpc         Microsoft Windows RPC
139/tcp  open  netbios-ssn
389/tcp  open  ldap?
445/tcp  open  microsoft-ds  Microsoft Windows XP microsoft-ds
1002/tcp open  windows-icfw?
1025/tcp open  msrpc         Microsoft Windows RPC
1720/tcp open  H.323/Q.931   CompTek AquaGateKeeper
5800/tcp open  vnc-http      RealVNC 4.0 (Resolution 400x250; VNC port: 5900)
5900/tcp open  vnc           VNC (protocol 3.8)
MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite-on Communications)
Device type: general purpose
Running: Microsoft Windows NT/2K/XP
OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release
Service Info: OSs: Windows, Windows XP

Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds
</screen>
</example>

<para>Az Nmap legújabb változata a <ulink url="https://nmap.org"></ulink> címről tölthető le.  A legfrissebb kézikönyv 
a <ulink url="https://nmap.org/man/"></ulink> címről tölthető le.</para>

  </refsect1>

  <refsect1 id="man-translation">
    <title>Megjegyzés a fordításhoz</title>

  <para>Az Nmap Referencia Útmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készítette 
  a 6184-es <ulink url="https://nmap.org/book/man.html">eredeti angol változat</ulink> 
  alapján <email>drmac68@freemail.hu</email>. A fordítást annak reményében készítettem, 
  hogy megkönnyítse a magyar nyelvű felhasználók számára a program használatát. 
  Nem tudom garantálni, hogy ez a leírás olyan teljes vagy naprakész, mint az eredeti 
  angol változat. Ez a fordítás a <ulink url="http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/">Creative
  Commons Attribution License</ulink> alapján szabadon módosítható és terjeszthető.</para></refsect1>

  <refsect1 id="man-briefoptions">
    <title>Paraméter összefoglaló</title>

<para>Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot
paraméterek nélkül indítjuk el. A legfrissebb változata a
<ulink url="https://nmap.org/data/nmap.usage.txt"></ulink> címen érhető el.
Ez a lista segít emlékezni a legáltalánosabb paraméterekre, de nem helyettesíti
az útmutatóban található részletes dokumentációt. Néhány rejtett paraméter szintén
nem található meg ebben a listában.</para>

<para>
<?dbfo-need height="1in"?>
<literallayout format="linespecific" class="normal">
Nmap 4.53 ( https://nmap.org )
Használat: nmap [Letapogatási típus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások}
CÉLPONT MEGHATÁROZÁSOK:
  Átadhatók állomásnevek, IP címek, hálózatok, stb.
  Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254
  -iL &lt;fájlnév&gt;: A cél állomásnevek/hálózatok listája
  -iR &lt;állomások száma&gt;: Véletlen célpontok kiválasztása
  --exclude &lt;állomás1[,állomás2][,állomás3],...&gt;: Állomások/hálózatok kihagyása
  --excludefile &lt;fájlnév&gt;: A kivételek listája
ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE:
  -sL: Lista letapogatás - egyszerűen kilistázza a letapogatni kívánt célpontokat
  -sP: Visszhang letapogatás - meghatározza, hogy egy állomás elérhető-e a hálózaton
  -PN: Minden állomást elérhetőnek tekint -- átugorja az állomás felderítését
  -PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderítés a megadott kapukon
  -PE/PP/PM: Felderítési próbák ICMP visszhang, időbélyeg és alhálózati maszk kéréssel
  -PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang
  -n/-R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként]
  --dns-servers &lt;kiszolg1[,kiszolg2],...&gt;: Saját DNS kiszolgáló megadása
  --system-dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja
LETAPOGATÁSI TÍPUSOK:
  -sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás
  -sU: UDP letapogatás
  -sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások
  --scanflags &lt;jelzőbitek&gt;: A TCP jelzőbitek testreszabása
  -sI &lt;zombi állomás[:probakapu]&gt;: Üresjárati letapogatás
  -sO: IP protokoll letapogatás
  -b &lt;FTP átjátszó állomás&gt;: FTP ugráló letapogatás
  --traceroute: Útvonal követése minden állomáshoz
  --reason: Megjeleníti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van
KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND:
  -p &lt;kaputartomány(ok)&gt;: Csak a megadott kapuk letapogatása
    Pl.: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080
  -F: Gyors mód - Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása
  -r: Kapuk letapogatása sorrendben - nem véletlenszerűen
  --top-ports &lt;szám&gt;: Csak a &lt;szám&gt; darab leggyakoribb kapu letapogatása
  --port-ratio &lt;arány&gt;: Az &lt;arány&gt;-nál gyakoribb kapuk letapogatása
SZOLGÁLTATÁS/VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS:
  -sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására
  --version-intensity &lt;szint&gt;: Beállítás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges
  --version-light: Csak a legvalószínűbb próbák lefuttatása (2-es intenzitás)
  --version-all: Minden egyes próba lefuttatása (9-es intenzitás)
  --version-trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenítése (hibakereséshez)
PARANCSFÁJL ALAPÚ LETAPOGATÁS:
  -sC: megfelel a --script=safe paraméternek,tolakodó
  --script=&lt;Lua parancsfájlok&gt;: A &lt;Lua parancsfájlok paraméter&gt; mappák, 
  	parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszővel elválasztott listája
  --script-args=&lt;n1=v1,[n2=v2,...]&gt;: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak
  --script-trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenítése
  --script-updatedb: A parancsfájl adatbázis frissítése.
OPERÁCIÓS RENDSZER FELDERÍTÉSE:
  -O: Engedélyezi az operációs rendszer felderítését
  --osscan-limit: Az operációs rendszer felderítését csak az ígéretes célpontokra korlátozza
  --osscan-guess: Agresszívebb operációs rendszer felderítés
IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY:
  Azoknál a paramétereknél, ahol &lt;idő&gt; meghatározás szerepel, az alapértelmezett
  egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az 's' (másodperc), 
  'm' (perc), vagy 'h' (óra) módosítót (pl. 30m).
  -T[0-5]: Időzítési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb)
  --min-hostgroup/max-hostgroup &lt;méret&gt;: A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete
  --min-parallelism/max-parallelism &lt;szám&gt;: A párhuzamosan végezhető próbák száma
  --min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout &lt;time&gt;: Az egyes próbák
      időzítésének beállítása.
  --max-retries &lt;próbák&gt;: Limitálja a kapuletapogatások ismétlését.
  --host-timeout &lt;idő&gt;: Ennyi idő után abbahagyja az állomás letapogatását
  --scan-delay/--max-scan-delay &lt;idő&gt;: Az egyes próbák közti idő beállítása
TŰZFAL/BEHATOLÁS ÉRZÉKELŐ MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS:
  -f; --mtu &lt;érték&gt;: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel)
  -D &lt;csali1,csali2[,ME],...&gt;: A letapogatás leplezése csalikkal
  -S &lt;IP cím&gt;: Forráscím hamisítása
  -e &lt;csatoló&gt;: Megadott hálózati csatoló használata
  -g/--source-port &lt;kapuszám&gt;: Megadott kapuszám használata
  --data-length &lt;szám&gt;: Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz
  --ip-options &lt;paraméterek&gt;: Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel
  --ttl &lt;érték&gt;: Az IP csomag time-to-live értékének beállítása
  --spoof-mac &lt;mac cím/előtag/gyártó neve&gt;: A saját MAC cím hamisítása
  --badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel
KIMENET:
  -oN/-oX/-oS/-oG &lt;fájlnév&gt;: A letapogatás eredményének mentése fájlba normál, 
  	XML, s|&lt;rIpt kIddi3, vagy grepelhető formátumban, a megadott fájlnévvel.
  -oA &lt;bázisnév&gt;: Mentés fájlba a három főbb formátumban egyszerre
  -v: Bőbeszédű üzemmód beállítása (kétszer használva még több információt ad)
  -d[szint]: Hibakeresési szint beállítása vagy növelése (maximum 9-ig értelmes)
  --open: Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja
  --packet-trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjeleníti
  --iflist: Megjeleníti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez)
  --log-errors: Hibák/figyelmeztetések rögzítése normál formátumú kimenő fájlba
  --append-output: Felülírás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létező kimeneti fájlhoz
  --resume &lt;fájlnév&gt;: Megszakított letapogatás folytatása
  --stylesheet &lt;útvonal/URL&gt;: XSL stíluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakításához
  --webxml: Referencia stíluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért
  --no-stylesheet: Nem rendel XSL stíluslapot az XML kimenethez
VEGYES:
  -6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást
  -A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú 
  	letapogatást és az útvonalkövetést
  --datadir &lt;mappanév&gt;: Saját Nmap adatfájl helyének megadása
  --send-eth/--send-ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával
  --privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik
  --unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára
  -V: Az Nmap változat kiírása
  -h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenítése.
PÉLDÁK:
  nmap -v -A scanme.nmap.org
  nmap -v -sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8
  nmap -v -iR 10000 -PN -p 80
NÉZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÁBBI PARAMÉTEREKHEZ, LEÍRÁSOKHOZ ÉS PÉLDÁKHOZ

</literallayout>

</para>

  </refsect1>

  <refsect1 id="man-target-specification">
    <title>A célpont meghatározása</title>

<para>Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészítés)
célpont meghatározásként értelmez.  Célpont meghatározása legegyszerűbben
IP cím vagy állomásnév megadásával lehetséges.</para>

<para>Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására.
Ennek érdekében az Nmap támogatja a CIDR stílusú címzést. Hozzáfűzheti a <indexterm significance="normal"><primary>CIDR addressing</primary></indexterm>
/<replaceable>numbits</replaceable> paramétert az IP címhez vagy az állomásnévhez
és az Nmap letapogat minden IP címet, mely a <replaceable>numbits</replaceable> 
paraméter alapján a megadott IP címmel vagy állomással egy alhálózaton található. 
Például a 192.168.10.0/24 címzéssel letapogatható a 192.168.10.0 (bináris: <literal moreinfo="none">11000000 10101000
00001010 00000000</literal>) és a 192.168.10.255 (bináris: <literal moreinfo="none">11000000 10101000
00001010 11111111</literal>) címek közötti 256 állomás.
A 192.168.10.40/24 címzést szintén ugyanezt az eredményt adja. Megadva a 
scanme.nmap.org állomást az IP címe 205.217.153.62. Így a scanme.nmap.org/16 
címzéssel 65,536 IP cím tapogatható le a 205.217.0.0 és a 205.217.255.255 címek
között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele tapogatható le. 
A legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cím tapogatható
le, mivel itt a címbitek rögzítettek.</para>

<para>A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné
letapogatni a 192.168.0.0/16 címtartományt, de szeretné kihagyni a 0-ra és 255-re
végződő IP címeket, mivel ezek általában üzenetszórási címek. Az Nmap ezt az 
úgynevezett oktett tartomány címzésen keresztül biztosítja. Ahelyett, hogy hagyományos
IP címeket adna meg, megadhat vesszővel elválasztott számsorozatot vagy tartományt
minden egyes oktettben. Például a 192.168.0-255.1-254 címzéssel átugorhat minden
olyan IP címet, melynek utolsó oktettje 0-ra vagy 255-re végződik. A tartományok 
nem korlátozódnak kizárólag az utolsó oktettre: a 0-255.0-255.13.37 címzéssel a 
teljes Internet címtérből letapogathatja azokat az állomásokat, melyeknek IP címük
13.37 -re végződik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel hasznos lehet Internetes
kutatásoknál és felméréseknél.</para>

<para>Az IPv6 címek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak
meg. CIDR címzés és oktett tartományok nem támogatottak az IPv6 címzésnél, mivel 
ezek itt ritkán hasznosak.</para>

<para>Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek 
nem kell azonosaknak lenniük.  Az <command moreinfo="none">nmap 
scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3-7.0-255</command> parancs erre mutat egy példát.</para>

<para>Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következő paraméterek szintén használhatóak a célpontok megadására:</para>

    <variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>-iL &lt;fájlnév&gt;</option> (Bemenet listából)
          <indexterm significance="normal"><primary>-iL</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>A célpontok kiválasztása a <replaceable>fájlnév</replaceable> 
	  által meghatározott fájlból. Nagyobb mennyiségű célpont megadása a
	  parancssorban eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például az Ön 
	  DHCP kiszolgálója nyilvántart 10,000 aktuális klienst, melyeket Ön mind
	  le akar tapogatni. Vagy például le akarja tapogatni a teljes IP tartományt,
          <emphasis>kivéve</emphasis> a nyilvántartott címeket, hogy megtalálja 
          azokat az állomásokat, amelyek érvénytelen statikus IP címet használnak. 
	  Egyszerűen generálja le a letapogatni kívánt állomások listáját és
          adja át a fájlnevet a <option>-iL</option> paraméteren keresztül az Nmap
	  részére. A bejegyzések minden olyan formátumban szerepelhetnek, melyet az 
	  Nmap a parancssorán keresztül is elfogad (IP cím, állomásnév, CIDR, IPv6 
	  vagy oktett tartomány). A bejegyzések elválasztására használhat a szóköz,
          a tabulátor, vagy írhat minden bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az 
	  elválasztójelet (<literal moreinfo="none">-</literal>) adja meg, akkor az Nmap
	  a célpontok adatait a standard bemenetről veszi át.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-iR &lt;állomások száma&gt;</option> (Véletlen célpontok kiválasztása)
          <indexterm significance="normal"><primary>-iR</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>A teljes Internetet felölelő megfigyeléseknél és más kutatásoknál
          szükség lehet véletlenszerű célpontok kiválasztására. Az <replaceable>állomások száma</replaceable> 
	  paraméterrel meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP címet generáljon. 
	  A nemkívánatos IP címek - privát, többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok - 
	  automatikusan kikerülnek a listából. Ha a <literal moreinfo="none">0</literal>
          paramétert adja meg, akkor a címek generálása a végtelenségig folytatódik. 
	  Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát zavarja, ha a hálózatát 
	  felhatalmazás nélkül vizsgálja és panasszal élhet. Így ezt a paramétert 
	  kizárólag saját felelősségére használja. Ha egy esős délutánon unatkozik, 
	  próbálja ki ezt a parancsot: <command moreinfo="none">nmap -sS -PS80 -iR 0 -p80</command>.
	  Így véletlenszerűen keresgélhet eddig ismeretlen webkiszolgálók után.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--exclude
          &lt;állomás1[,állomás2][,állomás3],...&gt;</option> (Állomások/hálózatok kihagyása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--exclude</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Azoknak a célpontoknak a vesszővel elválasztott listája, melyeket 
	  ki akar hagyni a letapogatásból, még ha tagjai is a megadott hálózati 
	  tartománynak. Az átadott lista a megszokott Nmap szintaxist követi, 
	  tehát szerepelhet benne állomásnév, CIDR tartomány, oktett tartomány stb. 
	  Ez akkor lehet hasznos, ha a letapogatni kívánt hálózat olyan kritikus 
	  kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz, melyek nem várt módon reagálnak 
	  a kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni kívánt hálózat egy részét 
	  más valaki üzemelteti.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--excludefile &lt;fájlnév&gt;</option> (A kivételek listája)
          <indexterm significance="normal"><primary>--excludefile</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Ez ugyanazt a funkciót valósítja meg, mint az <option>--exclude</option> 
          paraméter, csak a kivételeket nem a parancssorban adja át, hanem a 
	  <replaceable>fájlnév</replaceable> által meghatározott fájlban. A fájl 
	  formátumára ugyanazok érvényesek, mint a célpontokat tartalmazó fájlra.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-host-discovery">
    <title>Állomás felderítése</title>
 
   <para>Bármilyen hálózati felderítési feladat legelső lépése, hogy a (sokszor) 
    hatalmas IP tartományt leszűkítsük egy olyan listára, mely csak az aktív vagy 
    érdekes állomásokat tartalmazza. Minden IP cím minden egyes kapujának letapogatása 
    lassú és általában szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy állomást 
    érdekessé, az nagymértékben függ a letapogatás céljától. Rendszergazdák 
    érdeklődhetnek csak egy bizonyos szolgáltatást futtató állomások után, míg egy 
    biztonsági ellenőrzésnél érdekes lehet minden berendezés, amelynek IP címe van. 
    Egy rendszergazdának elegendő lehet egy ICMP visszhang alapú letapogatás, 
    hogy felderítse a hálózatán lévő állomásokat, míg egy behatolási teszt során 
    próbák ezreinek különféle csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak 
    megkerülésére.</para>

    <para>Mivel a felderítési igények teljesen különbözőek, ezért az Nmap a 
    használt technikák testreszabásához rengeteg lehetőséget kínál. Az állomás 
    felderítést sokan egyszerűen csak PING letapogatásnak hívják, pedig ez sokkal 
    több, mint egyszerű ICMP visszhang kérés küldése (erre kiválóan alkalmasa a 
    széles körben elterjedt <application moreinfo="none">ping</application> eszköz. 
    A felhasználók teljesen kihagyhatják a visszahang kérést a lista alapú 
    letapogatással (<option>-sL</option>), a visszhang tiltásával (<option>-PN</option>) 
    vagy a hálózathoz kötött, több kapura kiterjedő TCP SYN/ACK, UDP, és ICMP próbák 
    tetszőleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok kérése, 
    melyek megmutatják, hogy egy adott IP cím aktív-e (használja-e valamely állomás, 
    vagy hálózati eszköz). A legtöbb hálózaton egy megadott időben az IP címeknek 
    csak egy kis része aktív. Ez különösen igaz az RFC1918 által meghatározott 
    privát címekre, mint például a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba 16 millió 
    IP cím tartozik, mégis a legtöbbször olyan vállalatok használják, melyeknek 
    nincs 1000-nél több gépük. Az állomás felderítéssel ezek az elszórt gépek 
    megtalálhatók az IP címek tengerében.</para>

    <para>Ha nincs megadva állomás felderítési paraméter, az Nmap 
          minden egyes célpont felé elküld egy TCP ACK csomagot a 80-as 
	  kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is. Kivételt 
	  képez, ha egy helyi ethernet hálózaton végez ARP letapogatást. 
          Ha nem rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK 
	  helyett egy SYN csomag kerül elküldésre a 
	  <function moreinfo="none">connect()</function> rendszerhíváson 
	  keresztül. Ezek az alapértékek ugyanazok, mintha a 
	  <option>-PA -PE</option> paramétereket használta volna. A helyi 
	  hálózatokon ezek az állomásfelderítési próbák általában elegendőek, 
	  azonban egy biztonsági ellenőrzés során javasolt egy sokkal 
	  átfogóbb felderítést végezni.</para>
    
    <para>A <option>-P*</option> paraméterek (melyekkel a visszhang típusok 
    adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú tűzfalon való átjutás esélyét 
    növelheti, ha többféle próbát indít el különböző TCP kapukra, különféle 
    jelzőbeállításokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen arra, hogy a helyi ethernet 
    hálózaton lévő célpontok esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderítés 
    (<option>-PR</option>), ha megad más <option>-P*</option> paramétert, mivel 
    ez szinte minden esetben gyorsabb és sokkal hatékonyabb.</para>

    <para>Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderítést és ezután kezdi 
    el az élő állomásoikon a kapuk letapogatását. Ez akkor is igaz, ha egy nem 
    alapértelmezett állomás felderítési módot határozott meg, mint például az 
    UDP próbák (<option>-PU</option>). Olvassa el a <option>-sP</option> paraméter 
    leírását, ha további információkra kiváncsi arról, hogyan hajthat végre 
    <emphasis>csak</emphasis> állomás felderítést. Használja a <option>-PN</option> 
    paramétert, ha ki akarja hagyni az állomás felderítési lépést és egyből a 
    célpontok kapuletapogatására akar lépni. A következő paraméterekkel 
    vezérelheti az állomások felderítését:</para>

    <variablelist>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sL</option> (Lista Letapogatás)
          <indexterm significance="normal"><primary>-sL</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>Lista letapogatás</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>A lista letapogatás az állomás felderítés legprimitívebb módja. 
          Egyszerűen kilistázza a megadott hálózat(ok)on található állomásokat anélkül, 
          hogy bármilyen adatcsomagot küldene. Alaphelyzeben az Nmap még ekkor is
          elvégez egy fordított DNS lekérdezést azért, hogy megkapja az állomások 
          neveit. Gyakran meglepően sok információval szolgálhat egy egyszerű 
          állomásnév is. Például az <literal moreinfo="none">fw.chi</literal> egy 
	  vállalat Chicagoban lévő tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az 
          IP címek számát is. A lista letapogatással könnyen ellenőrizhető, hogy 
	  a célba vett állomásokhoz a megfeleő IP címek állnak-e rendelkezésre. 
	  Ha az állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad vissza, érdemes 
          további ellenőrzést is elvégezni, nehogy véletlenül más hálózatot 
          tapogasson le.</para>

          <para>Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát 
          a célpontokról, ezért a magasabb szintű funkciók, mint például a 
          kapuletapogatás, az operációs rendszer érzékelése vagy a visszhang 
          letapogatás nem kombinálható ezzel a funkcióval. Ha szeretné letiltani 
	  a visszhang letapogatást mialatt magasabb szintű funkciókat használ, 
          olvassa el a <option>-PN</option> paraméter leírását.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sP</option> (Visszhang Letapogatás)</term>
        <listitem>
           <para>Ezzel a paraméterrel arra utasítja az Nmap programot, hogy 
	   <emphasis>kizárólag</emphasis><indexterm significance="normal"><primary>-sP</primary></indexterm><indexterm significance="normal"><primary>visszhang letapogatás</primary></indexterm>
           visszhang letapogatást (állomás felderítést) hajtson végre, majd nyomtasson 
	   egy listát azokról az állomásokról, amelyek válaszoltak a letapogatásra. 
	   Semmilyen további teszt (mint például kapuletapogatás, vagy operációs 
	   rendszer felderítése) nem kerül végrehajtásra. Ez a lépés némileg tolakodóbb, 
	   mint a lista letapogatás és gyakran ugyanolyan céllal használják. Ez 
	   lehetőséget biztosít a célhálózat finom felderítésére anélkül, hogy 
	   túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy támadó számára sokkal hasznosabb 
	   azt tudni, hogy hány élő állomás van a célhálózatban, mint a lista letapogatás 
	   által visszaadott állomásneveknevek és IP címek halmaza.</para>

           <para>A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a 
	   paramétert. Egyszerűen felderíthető vele a hálózatban elérhető állomások 
	   száma vagy ellenőrizhető egy kiszolgáló elérhetősége. Gyakran nevezik 
	   ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is és sokkal megbízhatóbb, mint 
	   az üzenetszórási címre küldött viszhang kérés, mivel sok állomás nem 
	   válaszol az üzenetszórási címre küldött kérésre.</para>

           <para>Az <option>-sP</option> paraméter alapesetben egy ICMP visszhang 
           kérést küld, valamint egy TCP csomagot a 80-as kapura. Ha a parancsot 
	   nem rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag kerül elküldésre 
	   (a <function moreinfo="none">connect()</function> rendszerhívásonkeresztül) 
	   a célállomás 80-as kapujára. Ha rendszergazdaként a helyi hálózaton 
           próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP kérés (<option>-PR</option>) 
	   kerül elküldésres, hacsak nem adja meg a <option>--send-ip</option> 
	   paramétert. A nagyobb rugalmasság érdekében az <option>-sP</option> 
	   paraméter kombinálható bármelyik felderítési próbával (<option>-P*</option> 
	   paraméterek, kivéve a <option>-PN</option> paramétert). Ha ezeket a 
	   próbatípusokat használja, akkor az alapértelemzett próbák (ACK csomag 
	   és visszhang kérés) kimaradnak. Ha az Nmap programot futtató gép és a 
	   célállomás között szigorú szabályokkal működő tűzfal találhat, akkor 
	   ezeknek a fejlett technikáknak az alkalmazása mindenképpen ajánlott. 
	   Máskülönben kimaradhatnak állomások, ha a tűzfal eldobálja a próbákat, 
	   vagy a célállomások válaszait.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>


      <varlistentry>
        <term>
          <option>-PN</option> (Nincs visszhang)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PN</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Ezzel a paraméterrel az Nmap állomás felderítési lépése teljesen 
	  elhagyható. Normál esetben az Nmap ezt a lépést használja az aktív 
	  állomások meghatározására a további letapogatás előtt. Alapesetben az Nmap 
	  az erőteljesebb próbákat (kapuk letapogatása, változat érzékelés, operációs
	  rebdszer érzékelése) csak azokon az állomásokon hajtja végre, amelyeket 
	  aktívnak érzékelt. Ha a <option>-PN</option> paraméterrel letiltja a 
	  felderítési funkciót, az Nmap <emphasis>valamennyi</emphasis> megadott 
	  célpont IP címén végrehajtja a kért letapogatási műveleteket. Tehát ha 
          egy B osztályú címtartományt adott meg célpontként (/16), akkor mind a 
          65,536 IP cím letapogatásra kerül. Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, 
	  a megfelelő állomás felderítési lépés kimarad, viszont a célpontok listájának 
	  kinyomtatása és a kilépés helyett az Nmap folytatja a kért műveletek 
	  végrehajtását és feltételezi, hogy valamennyi célpont aktív. A helyi 
	  ethernet hálózaton lévő gépeken az ARP letapogatás ekkor is végrehajtásra 
	  kerül (hacsak a <option>--send-ip</option> paramétert meg nem adja), 
	  mivel a további letapogatásokhoz az Nmap-nek szüksége van a MAC címre. 
	  Ennek a paraméternek a régi meghatározása a <option>P0</option> volt, 
	  de átnevezésre került, hogy megakadályozható legyen a protokoll visszhang 
	  <option>PO</option> paraméterével való keveredése.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-PS [kapulista]</option> (TCP SYN visszhang)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PS</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>SYN visszhang</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Ez  a paraméter egy beállított SYN zászlójú üres TCP csomagot küld 
	  a célpont felé. Az alapértelmezett célkapu a 80-as (ez fordítási időben 
          megváltoztatható az <filename moreinfo="none">nmap.h</filename>) fájlban 
	  a DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel. Futásidőben is megadható más 
	  célkapu paraméterként. A szintaxis ugyanaz, mint a <option>-p</option> 
	  paraméternél, kivéve hogy a kaputípus megadása - mint például a <literal moreinfo="none">T:</literal> - 
	  nem engedélyezett. Néhány példa: <option>-PS22</option> és 
          <option>-PS22-25,80,113,1050,35000</option>. Figyeljen arra, hogy a 
	  <option>-PS</option> paraméter és a kapulista között nem lehet szóköz. 
	  Ha több kaput  is megadott, a próbák párhuzamosan kerülnek végrehajtásra.</para>

          <para>A beállított SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy Ön kapcsolatot 
	  kíván kezdeményezni. Normál helyzetben a célkapu zárva lesz és a célpont egy 
	  RST (reset) csomagot küld vissza. Ha a kapu nyitva van, a célpont végrehajtja 
	  a 3 lépéses kapcsolatfelépítés második lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot 
	  küld vissza. Ezután az Nmap-et futtató állomás egy RST csomag küldésével 
	  lebontja az éppen felépülő kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag 
	  küldésével teljesen felépítené a kapcsolatot. Az RST csomagot nem az Nmap 
	  küldi, hanem a programot futtató állomás rendszermagja, válaszul a 
	  nem várt SYN/ACK csomagra.</para>

          <para>Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt.
          Mind az RST mind a SYN/ACK válasz azt jelzi, hogy a célállomás elérhető 
	  és válaszol.</para>

          <para>Unix rendszereken kizárólag a kiemelt <literal moreinfo="none">root</literal> 
	  felhasználó képes nyers TCP csomagok küldésre és fogadására. Normál 
	  felhasználók esetén egy kerülő megoldást alkalmazunk a connect() 
          rendszerhívás használatakor, minden egyes kapu esetén. Ennek során egy 
          kapcsolat felépítését kezdeményező SYN csomagot küldünk a célpont felé. 
	  Ha a connect() sikeresen vagy az ECONNREFUSED hibával tér vissza, akkor 
          az alsóbb TCP verem vagy SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor 
          a célállomás elérhetőnek lesz jelölve. Ha a kapcsolódási kísérlet az 
          időzítés lejártáig függőben marad, a célállomás elérhetetlenként lesz 
	  jelölve. Ugyanez a kerülőút kerül alkalmazásra az IPv6 kapcsolatok esetén 
          is, mivel jelenleg az Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok összeállításának 
	  képességével.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-PA [kapulista]</option> (TCP ACK Visszhang)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PA</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>ACK visszhang</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>A TCP ACK visszhang próba meglehetősen hasonlít az előzőekben tárgyalt 
	  SYN visszhang próbához. A különbség annyi, hogy a SYN zászló helyett az 
	  ACK zászló a beállított állapotú. Az ACK csomag jelzi, hogy a csomagot 
	  küldő fél készen áll az adatok fogadására a felépített kapcsolaton keresztül. 
	  Azonban jelen esetben nincs ilyen létező kapcsolat. A célállomások ilyenkor 
	  szinte minden esetben egy RST csomagot küldenek, felfedvén ezzel a jelenlétüket.
	  </para>

          <para>A <option>-PA</option> paraméter a SYN próbához  hasonlóan ugyanazt 
	  az alapértelmezett kaput használja és ugyanolyan formátumban adható át 
	  neki más célkapuk listája is. Ha nem kiemelt felhasználó próbálja használni 
	  ezt a funkciót, vagy a célpont IPv6 formátumú, akkor az előzőekben már 
	  tárgyalt kerülőút kerül alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem 
	  tökéletes, mivel a connect() valójában SYN csomagot küld, nem ACK csomagot.</para>

          <para>Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a lehető 
	  legjobban megnöveljük az esélyét a tűzfalak megkerülésének. A legtöbb 
	  rendszergazda úgy állítja be az útválasztóit és más egyszerű tűzfalait, 
	  hogy a nyilvános szolgáltatások felé tartó forgalom (pl. céges web- vagy 
	  levelező kiszolgáló) kivételével minden bejövő SYN csomagot dobjon el. 
	  Ez megakadályozza a bejövő forgalmat a céges hálózatba, viszont a felhasználók 
	  részére zavartalan kimenő forgalmat biztosít az Internet felé. Ez a 
	  nem-állapottartó megközelítés kevesebb erőforrást igényel a tűzfalakon/útválasztókon 
	  és széles körben támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja 
	  a <option>--syn</option> paraméteren keresztül valósítja meg ezt a nem-állapottartó 
	  működést. Az ilyen állapot nélküli tűzfalszabályok a SYN visszhang próbákat 
	  (<option>-PS</option>) nagy valószínűséggel elutasítják, ha azok zárt 
	  kaput céloznak. Ilyenkor az ACK próba sikeresen vágja át magát ezeken a 
	  szabályokon.</para>

          <para>Más általánosan használt tűzfalak állapottartó szabályok használatával 
	  utasítják el a nem várt csomagokat. Kezdetben ez a jellemző csak a felső 
	  kategóriás tűzfalakban volt megtalálható, de az utóbbi években egyre inkább 
	  elterjed az alsóbb kategóriákban is. A Linux Netfilter/iptables rendszere 
	  a <option>--state</option> paraméteren keresztül valósítja ezt meg, melyben 
	  a csomagokat a kapcsolat állapota alapján kategorizálja. Az ilyen rendszerek 
	  ellen a SYN próbák hatásosabbak, mivel a nem várt ACK csomagokat hamisnak 
	  tekintik és eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárítani, ha mind a 
	  SYN, mind ACK próbát végrehajtjuk a <option>-PS</option> és <option>-PA</option> 
	  paraméterek megadásával.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-PU [kapulista]</option> (UDP Visszhang)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PU</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>UDP visszhang</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Egy újabb állomás felderítési módszer az UDP visszhang próba, 
	  mely során egy üres (hacsak nem adja meg a <option>--data-length</option> 
	  paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu felé. A kapulista formátuma 
	  megegyezik az előző pontokban tárgyalt <option>-PS</option> és 
	  <option>-PA</option> paraméterekével. Ha nem adunk meg kaput, akkor 
	  alapértelmezettként a 31338-as kapu kerül használatra. Ez fordítási időben 
	  megváltoztatható az <filename moreinfo="none">nmap.h</filename> állomány 
	  DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a letapogatásnál 
	  nem kifejezetten jó, ha egy nyitott kapuval próbálkozunk, ezért választunk 
	  egy magas számú, nagy valószínűséggel nem használt kaput.</para>

          <para>Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával, a 
	  célállomásból kicsalhatunk egy kapu nem elérhető (port unreachable) ICMP 
	  válaszcsomagot. Ez jelzi az Nmap-nek, hogy a célpont él és elérhető. 
	  Bármilyen más ICMP hibaüzenet (pl. állomás/hálózat nem elérhető, TTL 
	  élettartam lejárt) azt jelzi, hogy a célállomás nem érhető el. A válasz 
	  hiányát szintén így értelmezi a program. Ha nyitott kaput érünk el, a 
	  legtöbb szolgáltatás figyelmen kívül hagyja az üres csomagot és nem küld 
	  vissza semmilyen választ. Ezért használjuk alapértelmezésként a 31338-as 
	  kaput, melyet nagy valószínűséggel nem használ semmi. Néhány szolgáltatás, 
	  mint például a chargen válaszol az üres csomagokra is, mely így szintén 
	  azt jelzi, hogy a célpont elérhető.</para>

          <para>A legfőbb előnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli azokat a 
	  szűrőket és útválasztókat, melyek kizárólag a TCP forgalmat figyelik. 
	  Például a program készítőjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték nélküli 
	  útválasztója, mely a külső csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban 
	  az UDP próbák ellen védtelen volt.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-PE</option>;
        <option>-PP</option>;
        <option>-PM</option> (ICMP Visszhang Típusok)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PE</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>-PP</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>-PM</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>ICMP visszhang</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az előzőekben tárgyalt szokatlan TCP és UDP állomás felderítési 
	  típusok mellett az Nmap képes a széles körben elterjedt 
	  <application moreinfo="none">ping</application> program által használt 
	  csomagok küldésére is. Az Nmap egy 8-as típusú (visszhang kérés) ICMP 
	  csomagot küld a cél IP címre és egy 0-ás típusú (visszhang válasz) csomagot 
	  vár vissza az elérhető állomásoktól. A hálózati felderítők bánatára 
	  a legtöbb állomás és tűzfal blokkolja ezeket a csomagokat ahelyett, hogy 
	  az <ulink url="http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc1122.txt">RFC
          1122</ulink> leírás szerint válaszolna rájuk. Emiatt a kizárólag ICMP 
	  alapú letapogatások ritkán adnak megbízható eredményt ismeretlen célpontok 
	  felderítésekor. Azonban belső hálózatokat felügyelő rendszergazdák 
	  számára praktikus és hasznos eszköz lehet. Használja a <option>-PE</option> 
	  paramétert a visszhang kérés engedélyezésére.</para>

          <para>Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap ennél tovább 
	  megy. Az ICMP szabvány (<ulink url="http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc792.txt">RFC
          792</ulink>) emellett meghatároz még időbélyeg kérést (13-as kód), 
	  információ kérést (15-ös kód) és címmaszk kérést (17-es kód) is. Noha 
	  látszólag ezek a kérések arra szolgálnak, hogy információkat  szerezzünk 
	  (például címmaszk vagy időbélyeg), de emellett könnyen használhatóak 
	  állomások felderítésére is. Amelyik rendszer válaszol az élő és elérhető. 
	  Az Nmap jelenleg nem támogatja az információ kérés csomagot, mivel ezt 
	  nem támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz, hogy 
	  <quote>az állomásoknak nem kellene támogatniuk ezeket az üzeneteket</quote>.
          Az időbélyeg és a címmaszk kérések a <option>-PP</option> és a <option>-PM</option> 
	  paramétereken keresztül küldhetőek el. Az időbélyeg válasz (14-es ICMP kód) 
	  vagy a címmaszk válasz (18-as kód) elárulja, hogy az állomás elérhető.
          Ezek a kérések különösen akkor válnak értékessé, ha a rendszergazda 
	  letiltotta a visszhang kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más ICMP 
	  kérések is használhatóak erre a célra.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-PO [protokollista]</option> (IP Protokoll Visszhang)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PO</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>IP Protokoll visszhang</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Egy másik állomás federítési módszer az IPProto visszhang, amely 
	  az IP fejléc protokoll mezőjében megadott típusú IP csomagokat küld el. 
	  A protokoll lista ugyanolyan formátumú, mint az előzőekben tárgyal TCP 
	  és UDP felderítési paramétereknél használ kapulista. Ha nincs megadva 
	  protokoll, akkor alapértelmezettként ICMP (1-es protokoll), IGMP (2-es protokoll 
	  és IP-in-IP (4-es protokoll) csomagok lesznek elküldve. Az alapértelmezett 
	  protokollok fordítási időben adhatók meg az <filename moreinfo="none">nmap.h</filename> 
	  állomány DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra, hogy 
	  az ICMP, IGMP, TCP (6-os protokoll és UDP (17-es protokoll) protokollok 
	  esetén a csomagok további fejlécekkel kerülnek elküldésre, míg más 
	  protokolloknál az IP fejléc mögött más adat nem kerül elküldésre (kivéve, 
	  ha a <option>--data-length</option> paramétert is megadta).</para>

          <para>Ez a felderítési metódus kétféle választ vár. Vagy az elküldött 
	  protokollnak megfelelő válasz érkezik, vagy egy 'Protocol Unreachable' 
	  ICMP üzenet, mely szerint az állomás nem támogatja az adott protokollt 
	  (mellyel el is árulta a létezését).</para>

        </listitem>
      </varlistentry>
      <varlistentry>
        <term>
        <option>-PR</option> (ARP Visszhang)
          <indexterm significance="normal"><primary>-PR</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>ARP visszhang</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az Nmap egyik leggyakoribb használata a helyi ethernet hálózat 
	  letapogatása. A legtöbb helyi hálózaton, különösen melyek az áldott 
	  RFC1918 alapú privát címtartományt használják, az IP címek legnagyobb 
	  része általában nincs használatban. Amikor az Nmap nyers IP csomagot 
	  próbál küldeni (például egy ICMP visszhang kérést), az operációs 
	  rendszernek meg kell határoznia a célpont IP címe alapján a hardvercímet 
	  (ARP) azért, hogy az ethernet keretet megfelelően tudja címezni. Ez 
	  gyakran lassú és problémás, mivel az operációs rendszereket nem úgy 
	  tervezik, hogy rövid ídő alatt több millió ARP kérést küldjenek el 
	  elérhetetlen állomások felé.</para>

          <para>Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program kifinomult 
	  algoritmusára bízzuk. Ha itt válasz érkezik, akkor már nem szükséges 
	  az IP alapú visszhang kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont elérhető. 
	  Ezért az ARP letapogatás sokkal gyorsabb és megbízhatóbb, mint az IP 
	  alapú letapogatások. Ezért ezt a letapogatást az Nmap alaphelyzetben 
	  elvégzi, ha úgy érzékeli, hogy a célpont a helyi ethernet hálózaton 
	  található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az ARP letapogatást 
	  fogja végrehajtani, ha más visszhang alapú letapogatást adtunk meg 
	  (mint például a <option>-PE</option> vagy a <option>-PS</option>). Ha 
	  egyáltalán nem kívánja használni az ARP letapogatást, adja meg a 
	  <option>--send-ip</option> paramétert.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

<varlistentry>
 <term>
  <option>--traceroute</option> (Útvonal nyomkövetése az állomáshoz)
   <indexterm significance="normal"><primary>--traceroute</primary></indexterm>
   <indexterm significance="normal"><primary>Útvonal nyomkövetése az állomáshoz</primary></indexterm>
 </term>
 <listitem>

<para>
Az útvonal nyomkövetése a letapogatás után történik meg, a letapogatás eredményének 
figyelembe vételével. A nyomkövetéshez a célponton elérhető kapuk és protokollok 
közül azok lesznek felhasználva, melyekkel a célpont nagy valószínűséggel elérhető. 
A nyomkövetés a kapcsolódási letapogatás (connect (-sT)) és az üresjárati letapogatás 
(idle (-sI)) kivételével minden letapogatási típussal működőképes. Minden 
nyomkövetés az Nmap dinamikus időzítési modelljét használja és párhuzamosan kérül 
végrehajtásra.
</para>

<para>
A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time-to-live (TTL)) értékkel 
küldjük el, hogy az útvonalon lévő közbenső állomásokból az Időzítés letelt (Time 
Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk kicsalni. Alapesetben a nyomkövetésnél TTL=1 
értékkel kezdünk és addig növeljük a TTL értékét, amíg el nem érjük a célállomást. 
Az Nmap nyomkövetése magas TTL értékkel indít és egészen nuuláig csökken. A visszafelé 
történő kereséssel és egy ügyes gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsítja a 
több állomáson keresztül végzett nyomkövetést. Átlagban az Nmap 5-10 csomaggal 
kevesebbet küld el állomásonként, de ez  nagyban függ a hálózat állapotától. Ha 
csak egy alhálózat letapogatása történik (pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb 
állomáshoz valószínűleg csak egy csomagot küld.
</para>
</listitem>
</varlistentry>

<varlistentry>
 <term>
  <option>--reason</option> (Állomás- és kapuállapot oka)
   <indexterm significance="normal"><primary>--reason</primary></indexterm>
   <indexterm significance="normal"><primary>Állomás- és kapuállapot oka</primary></indexterm>
 </term>
 <listitem>

<para>
Megjeleníti, hogy az egyes állomások és kapuk miért lettek a megadott állapotúnak 
jelölve. Ez a paraméter megjeleníti annak a csomagnak a típusát, amely az állomás 
vagy kapu állapotát meghatározta. Például egy <literal moreinfo="none">RST</literal> 
csomag egy zárt kapuról vagy egy visszhang válasz egy működő állomásról. Az Nmap 
által szolgáltatott információk a letapogatás vagy a visszhang típusától függenek. 
A SYN letapogatás és a SYN visszhang (<option>-sS</option> és <option>-PT</option>) 
eredményei például nagyon részletesek, míg a TCP kapcsolódási letapogatás és 
visszhang (<option>-sT</option>) eredményei korlátozottak a <literal moreinfo="none">connect</literal> 
rendszerhívás megvalósítása miatt. Ezt a jellemzőt a hibakeresési paraméter 
(<option>-d</option>) automatikusan engedélyezi. Az eredmények egy XML fájlban 
tárolódnak akkor is, ha ezt a paramétert nem adja meg.

</para>
</listitem>
</varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-n</option> (Nincs DNS feloldás)
          <indexterm significance="normal"><primary>-n</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Utasítja az Nmap programot, hogy <emphasis>soha</emphasis> ne 
	  végezzen fordított DNS feloldást az aktívnak talált IP címeken. Mivel a 
	  DNS még az Nmap beépített párhuzamos DNS feloldójával is lassú lehet, 
	  ennek a paraméternek a megadása felgyorsíthatja a letapogatást.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-R</option> (DNS feloldás minden célpontra)
          <indexterm significance="normal"><primary>-R</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Utasítja az Nmap programot, hogy <emphasis>mindig</emphasis> végezzen 
	  fordított DNS feloldást a célpontok IP címeire. Normál helyzetben csak 
	  az elérhető (online) állomásokon történik fordított DNS feloldás.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--system-dns</option> (Használja a rendszer DNS feloldóját)
          <indexterm significance="normal"><primary>--system-dns</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Alaphelyzetben az Nmap a névfeloldást maga végzi úgy, hogy a 
	  rendszeren beállított névkiszolgáló felé közvetlenül küldi el a kéréseket 
	  és vár a válaszra. A teljesítmény javítása érdekében több kérés kerül 
	  elküldésre párhuzamosan (gyakran többszáz). A rendszer DNS feloldójának 
	  használatához adja meg ezt a paramétert (egyszerre egy IP a getnameinfo() 
	  rendszerhíváson keresztül). Ez sokkal lassabb és ritkán hasznos, kivéve 
	  ha valamilyen hibát talál az Nmap párhuzamos feloldójában (kérjük jelezze, 
	  ha így van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer feloldóját 
	  használja a program.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--dns-servers &lt;server1[,server2],...&gt;
          </option> (A fordított DNS feloldáshoz használt kiszolgálók)
          <indexterm significance="normal"><primary>--dns-servers</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Alaphelyzetben az Nmap a DNS kiszolgálók adatait a resolv.conf 
	  fájlból (UNIX) vagy a regisztrációs adatbázisból (Windows) próbálja meg 
	  kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ön más kiszolgálókat is megadhat. A program 
	  nem veszi figyelembe ezt a paramétert, ha a <option>--system-dns</option> 
	  paramétert használja, vagy IPv6 letapogatást hajt végre. Több DNS 
	  kiszolgáló használat gyakran felgyorsítja a feloldást, különösen ha a 
	  célpont IP tartományának meghatalmazott kiszolgálóját használja. Ezzel 
	  a paraméterrel fokozható a rejtőzködés is, mivel a kérések tküldhetők 
	  több rekurzív DNS kiszolgálón is.</para>

          <para>Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok letapogatásakor. 
	  Néha csak néhány névkiszolgáló ad vissza megfelelő fordított DNS információkat 
	  és nem mindig tudhatja, hogy ezek hol vannak. Letapogathatja a hálózatot 
	  az 53-as kapura keresve (esetleg  változat érzékeléssel együtt), ezután 
	  kipróbálhatja a lista alapú letapogatást (<option>-sL</option>) egyesével 
	  megadva a névkiszolgálókat a <option>--dns-servers</option> paraméterben 
	  addig, amíg meg nem találja a megfelelőt.</para>


        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-port-scanning-basics">
    <title>Kapuletapogatási alapok</title>

          <para>Bár az Nmap funkciói folyamatosan bővültek az évek folyamán, 
          kezdetben még csak egy hatékony kapuletapogató volt és ez is maradt 
          a fő funkciója. Az egyszerű <command moreinfo="none">nmap
          <replaceable>célpont</replaceable></command> parancs kiadásával több, 
	  mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a <replaceable>célpont</replaceable> 
	  gépen. Míg a legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak nyitott vagy 
	  zárt csoportba sorolja a kapukat, az Nmap sokkal finomabban dolgozik. 
	  A kapukat hat csoportba sorolja: <literal moreinfo="none">nyitott</literal>,
          <literal moreinfo="none">zárt</literal>, <literal moreinfo="none">szűrt</literal>,
          <literal moreinfo="none">szűretlen</literal>,
          <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal>, vagy 
          <literal moreinfo="none">zárt|szűrt</literal>.</para>

<para>Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja 
őket. Például a célponttal egyező hálózatból induló Nmap letapogatás mutathatja a 
135/tcp kaput nyitottnak, míg ugyanabban az időben, ugyanolyan paraméterekkel az 
Internet felől a letapogatás mutathatja a kaput <literal moreinfo="none">szűrt</literal> állapotúnak.</para>

<variablelist><title>Az Nmap által felimert hat kapuállapot</title>

  <varlistentry><term>nyitott</term>
  <listitem><para>Egy alkalmazás ezen a kapun aktívan fogadja a TCP kapcsolatokat 
  vagy az UDP csomagokat. A kapuletapogatás elsődleges célja ezeknek a felderítése. 
  Biztonság-tudatos emberek tudják, hogy minden nyitott kapu sugárút egy támadáshoz. 
  A támadók és a tesztelők szeretnék kihasználni ezeket a nyitott kapukat, míg a 
  rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy tűzfallal védeni őket anélkül, hogy 
  a jogosult felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott kapuk nem csak 
  biztonsági szempontból lehetnek érdekesek, mivel valamilyen hálózaton keresztül 
  elérhető szolgáltatást mutatnak.</para></listitem></varlistentry>

  <varlistentry><term>zárt</term>

  <listitem><para>Egy zárt kapu elérhető (fogadja az Nmap próbacsomagjait és 
  válaszol rájuk), de nem fut rajta semmilyen alkalmazás. Segítséget nyújtanak 
  annak meghatározásában, hogy az IP címhez tartozó állomás működik (állomás felderítés, 
  vagy visszhang letapogatás), valamint felhasználhatók az operációs rendszer 
  meghatározására is. Mivel a zárt kapuk elérhetők, érdemes lehet őket később 
  ismét letapogatni, hátha menet közben nyitottá válnak. A rendszergazdáknak 
  érdemes figyelni arra, hogy az ilyen kapukat tűzfallal blokkolják. Ezután ezek 
  a kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a következő rész is mutatja.</para></listitem></varlistentry>

  <varlistentry><term>szűrt</term>

  <listitem><para>Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a kapu nyitott-e, mert egy
  csomagszűrő megakadályozza, hogy a próbák eljussanak a kapuig. A szűrés történhet 
  külön tűzfallal, útválasztó szabályokkal vagy az állomásra telepített tűzfal 
  programmal. Ezek a kapuk zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés információt 
  közölnek. Néhány esetben visszaküldhetnek ICMP hibaüzeneteket (pl. ICMP 3-as típus 
  13-as kód: a célpont nem érhető el, a kommunikáció tiltott), de a legáltalánosabb, 
  hogy a szűrők egyszerűen eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra készteti az Nmap 
  programot, hogy néhányszor újra megpróbálja a kapcsolódást, hogy kiszűrhetőek 
  legyenek a hálózati hiba miatti csomagvesztések. Ez viszont drámai módon lelassítja 
  a letapogatást.</para></listitem></varlistentry>

  <varlistentry><term>szűretlen</term>
  <listitem><para>A szűretlen állapot azt jelenti, hogy a kapu elérhető, de az 
  Nmap nem tudja meghatározni, hogy zárt vagy nyitott. Csak a tűzfal szabályok 
  feltérképezésére használt ACK letapogatás sorolja a kapukat ebbe a csoportba. 
  A szűretlen kapuk ismételt letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy 
  FIN letapogatás) segíthet a kapu állapotának pontosabb meghatározásában.</para></listitem></varlistentry>

  <varlistentry><term>nyitott|szűrt</term>
  <listitem><para>Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a csoportba, ha nem tudja 
  meghatározni, hogy nyitott vagy szűrt. Ez olyan letapogatási típusoknál fordul elő, 
  amelynél a nyitott kapu nem ad választ. A válasz hiánya jelentheti azt is, hogy egy 
  csomagszűrő eldobta a próbacsomagot vagy a visszaadott választ. Így az Nmap nem 
  tudja bioztosan meghatározni, hogy a kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll,
  a FIN, a Null és az Xmas letapogatás minősíti így a kapukat.</para></listitem></varlistentry>

  <varlistentry><term>zárt|szűrt</term>
  <listitem><para>Ezt az állapotot akkor adja vissza az Nmap, amikor nem tudja meghatározni, 
  hogy a kapu zárt vagy szűrt állapotú. Csak az IP ID üresjárati letapogatásnál 
  használt.</para></listitem></varlistentry>
  </variablelist>
</refsect1>

<refsect1 id="man-port-scanning-techniques">
  <title>Kapuletapogatási technikák</title>

<para>Mint kezdő autószerelő, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a 
munkához szükséges legelemibb szerszámok (kalapács, ragasztószalag, csavarkulcs stb.)
kéznél legyenek. Miután szánalmas kudarcot vallottam, elvontattam a tragacsomat 
egy igazi szerelőhöz. Ő szintén sokáig kotorászott egy óriási szerszámos ládában 
de végül előhúzta a megfelelő ketyerét, amivel aztán könnyedén elvégezte a munkát.
A kapuletapogatás művészete is hasonló. A szakértők ismerik a letapogatási technikák 
százait és minden feladathoz a megfelelőt (vagy több kombinációját) használják. 
Másfelől viszont a gyakorlatlan felhasználók és a szkriptkölykök minden feladathoz 
az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap ingyenesen elérhető, így a 
mesteri letapogatás egyetlen határa a tudás. Így természetesen legyőzi az 
autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok szaktudás kell, hogy 
miféle szerszámra lesz szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás 
pénzért.</para>

<para>A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. 
Ez azért van, mert ezek a technikák nyers csomagok küldésével dolgoznak, melyhez 
rendszergazdai hozzáférés szükséges. Windows rendszereken is ajánlatos rendszergazda 
szintű felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a WinPcap programkönyvtár 
elérhető az operációs rendszerhez. A rendszergazda szintű használat az Nmap 1997-es 
megjelenésekor egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb felhasználónak 
csak korlátozott parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számítógépek 
olcsóbbak, sokkal több ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali 
Unix rendszerek (mint például a Linux és a Mac OS X) is jobban elterjedtek. 
Ma már elérhető az Nmap Windows környezetben is, így még több gépen használható. 
Mindezeknek köszönhetően egyre kevesebb helyen kell az Nmap programot korlátozott 
parancshéj alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt felhasználóknak nyújtott 
szolgáltatások teszik a programot erőteljessé és rugalmassá.</para>

<para>Bár az Nmap a lehető legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni 
arról, hogy minden eredménye a célállomás (vagy egy előtte lévő tűzfal) által 
visszaküldött csomagokon alapul. Ezek lehetnek megbízhatatlan állomások, melyek 
szándékosan megtévesztő válaszokat küldenek. Meglehetősen elterjedtek az olyan 
állomások, melyek az Nmap próbáira nem úgy válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok
meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas letapogatások különösen érzékenyek az ilyen 
problémákra. Ezek a problémák erősen kötődnek egyes letapogatási típusokhoz, így 
a megfelelő letapogatások leírásainál részletesen is foglalkozunk velük.</para>

<para>Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási 
technika leírása. Egyszerre csak egyféle technika használható. Kivételt képez az 
UDP letapogatás (<option>-sU</option>), mely bármelyik TCP letapogatással kombinálható. 
A letapogatások típusának megadása a következő formátumban lehetséges: <option>-s<replaceable>C</replaceable></option>, 
ahol a <replaceable>C</replaceable> a letapogatás nevének egy kiemelt betűje, 
általában az első. Az egyetlen kivétel a sokak által utált FTP ugráló letapogatás 
(<option>-b</option>). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN letapogatást hajt végre. 
Kivétel, ha a felhasználónak nincs megfelelő jogosultsága nyers csomagok küldésére, 
vagy a célpont címe IPv6 formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás 
történik. Az ebben a szakaszban felsorolt letapogatásokat csak kiemelt felhasználók 
hajthatják végre. Normál felhasználók csak a connect() és az FTP ugráló letapogatásra 
jogosultak.</para>

    <variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sS</option> (TCP SYN letapogatás)
        <indexterm significance="normal"><primary>-sS</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>SYN letapogatás</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>A SYN letapogatás az alapértelmezett és a legelterjedtebb letapogatás, nem 
véletlenül. Gyorsan végrehajtható, gyors hálózatokon másodpercenként több ezer kapu 
lepróbálható anélkül, hogy tolakodó tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN letapogatás 
eléggé diszkrét és rejtett, mivel sosem fejeződik be a TCP kapcsolat felépítése. 
Bármelyik megfelelő TCP veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas, a Maimon 
vagy az üresjárati letapogatással, melyek erősen függnek az egyes operációs rendszerek 
egyedi veremkialakításától. Szintén előnyös, hogy tisztán megkülönböztethetők 
a <literal moreinfo="none">nyitott</literal>, <literal moreinfo="none">zárt</literal> 
és <literal moreinfo="none">szűrt</literal> kapuállapotok.</para>

<para>Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is, mivel sosem
jön létre egy teljes TCP kapcsolat. Egy SYN csomag elküldésével szimuláljuk egy 
kapcsolat felépítését és várunk a válaszra. A SYN/ACK válasz jelzi, hogy a kapu 
fogadja a kapcsolódást (nyitott), az RST (reset) pedig azt, hogy nem. Ha néhány 
ismétlés után sem érkezik válasz, a kapu szűrt állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt 
a jelölést kapja, ha egy ICMP nem elérhető hibaüzenet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) 
érkezik.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sT</option> (TCP connect letapogatás)
        <indexterm significance="normal"><primary>-sT</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>connect() letapogatás</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
<para>Ha a SYN letapogatás nem érhető el, akkor a TCP connect() letapogatás válik 
alapértelmezetté. Ez akkor történik meg, ha a felhasználónak nincs jogosultsága 
nyers adatcsomagokkal dolgozni, vagy ha a célpont IPv6 címet használ. A nyers csomagok 
használata helyett az Nmap átadja a célpont címét és a célkapu számát az operációs 
rendszernek, hogy az építse fel a kapcsolatot a <literal moreinfo="none">connect()</literal> 
rendszerhívás segítségével. Ugyanezt a magas szintű rendszerhívást használják a 
böngészők, a P2P kliensek és más hálózati alkalmazások is a kapcsolatok felépítéséhez. 
Ez része a Berkeley Sockets API néven ismert programozási felületnek. Az Nmap ilyenkor 
a nyers válaszcsomagok beolvasása helyett ezt a felületet használja az egyes kapcsolatok 
állapotának lekérdezésére.</para>

<para>Ha a SYN letapogatás elérhető, általában jobb azt választani. Az Nmap sokkal 
jobban kézben tudja tartani a nyers csomagokat, mint a magasabb szintű <literal moreinfo="none">connect()</literal> 
rendszerhívást. A SYN letapogatás félig nyitott kapcsolataival ellentétben a rendszerhívás 
teljesen felépíti a kapcsolatot a célponttal. Ez nem csak tovább tart, de több 
adatcsomagra is van szükség ugyanannyi információ megszerzéséhez. Ráadásula célpont 
naplózhatja is a kapcsolódást. Egy rendes behatolás érzékelő még jelezhet is, 
bár a legtöbb gépen nincs ilyen riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a 
legtöbb szolgáltatás bejegyzést készit a rendszernaplóba a kapcsolatról, amit 
ráadásként még kiegészíthet egy hibaüzenettel is, ha a kapcsolatot adatküldés nélkül 
azonnal megszakítjuk. Néhány szánalmas szolgáltatás ilyenkor összeomlik, bár ez 
nem túl jellemző. Ha egy rendszergazda rengeteg, azonos helyről érkező kapcsolódást 
lát a rendszernaplóban, azonnal tudni fogja, hogy connect() letapogatás áldozata lett.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sU</option> (UDP letapogatások)
<indexterm significance="normal"><primary>-sU</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>UDP letapogatás</primary></indexterm>
</term>
        <listitem>

<para>Bár a legismertebb Internetes szolgáltatások a TCP protokollt használják, 
azért az <ulink url="http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc768.txt">UDP</ulink> alapú 
szolgáltatások is széles körben elterjedtek. A három legismertebb a DNS, az SNMP 
és a DHCP (a használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP letapogatás általában 
lassabb és sokkal bonyolultabb, mint a TCP, néhány biztonsági felülvizsgáló nem 
is figyel ezekre a kapukra. Ez nagy hiba, mivel eléggé elterjedtek a kihasználható 
UDP alapú szolgáltatások és a támadók bizonyosan nem hagyják figyelmen kívül ezeket. 
Szerencsére az Nmap segít leltárba foglalni az UDP kapukat is.</para>

<para>Az UDP letapogatás az <option>-sU</option> paraméterrel indítható. Kombinálható 
valamilyen TCP letapogatással, mint például a SYN letapogatás (<option>-sS</option>), 
így egyidőben mindkét protokoll ellenőrizhető.</para>

<para>Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat nélküli) UDP fejlécet 
küldünk minden egyes célkapura. Ha ICMP "Kapu nem elérhető" hiba (3-as típus, 3-as kód) 
érkezik vissza, a kapu <literal moreinfo="none">zárt</literal>. Más típusú ICMP 
"nem elérhető" hibák esetén (1, 2, 9, 10 vagy 13) a kapu <literal moreinfo="none">szűrt</literal>. 
Alkalmanként egy szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet vissza, ezzel jelezve, 
hogy a kapu <literal moreinfo="none">nyitott</literal>. Ha néhány megismételt próba 
után sem érkezik válasz, a kapu jelölése <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal>. 
Ez azt jelenti, hogy a kapu lehet nyitott, vagy egy csomagszűrő blokkolja az átvitelt. 
A szolgáltatások verzióletapogatása (<option>-sV</option>) segíthet elkülöníteni 
a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt kapuktól.</para>

<para>Az UDP letapogatás legnagyobb kihívása a gyors végrehajtás. A nyitott és a 
szűrt kapuk ritkán küldenek vissza valamilyen választ, arra kényszerítve az Nmap 
programot, hogy az időzítés lejártáig várakozzon, majd megismételje a próbát azt 
feltételezve, hogy a próba vagy a válasz elveszett. A zárt kapuk gyakran még nagyobb 
problémát jelentenek. Ezek általában egy ICMP "Kapu nem elérhető" hibaüzenetet 
küldenek vissza. De az RST csomagokkal ellentétben, melyeket a zárt TCP kapuk 
küldenek vissza válaszként a SYN vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb állomás 
alapból korlátozza az elküldhető ICMP "Kapu nem elérhető" oüzenetek mennyiségét. 
A Linux és a Solaris operációs rendszerek különösen szigorúak ebből a szempontból. 
Például a Linux 2.4.20-as rendszermagja a "Célállomás nem elérhető" üzenetekből 
csak másodpercenként egyet enged elküldeni (a <filename moreinfo="none">net/ipv4/icmp.c</filename> fájlban).
</para>

<para>Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes eléggé lelassítani a próbákat, 
hogy megelőzze a hálózat elárasztását olyan haszontalan csomagokkal, melyeket a 
célállomás úgyis eldobna. Sajnos a Linux stílusú, egy csomag/másodperc korlátozás 
miatt a teljes 65536 UDP port letapogatása több,mint 18 óráig tart. Néhány ötlettel 
felgyorsítható az UDP letapogatás: több állomás letapogatása párhuzamosan, a 
legáltalánosabb kapuk letapogatása először, letapogatás tűzfalon belülről és a 
lassú állomások átugrása a <option>--host-timeout</option> paraméter megadásával.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sN</option>; <option>-sF</option>; <option>-sX</option> (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás)
<indexterm significance="normal"><primary>-sN</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>-sF</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>-sX</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>NULL letapogatás</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>FIN letapogatás</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>Xmas letapogatás</primary></indexterm>
</term>
        <listitem>

<para>Az Nmap ennek a három letapogatásnak a segítségével (a <option>--scanflags</option> 
paraméter segítségével még több lehet, erről bővebben a következő szakaszban) 
kiaknázza azt a hajszálnyi rést, mely a <ulink url="http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc793.txt">TCP RFC</ulink> 
leírásban található és így tesz különbséget a <literal moreinfo="none">nyitott</literal> 
és a <literal moreinfo="none">zárt</literal> kapuk között. A 65-dik oldalon ez áll: 
<quote>ha a célkapu ZÁRT .... egy RST bitet nem tartalmazó bejövő csomagra válaszként 
egy RST csomagot kell küldeni.</quote> A következő oldalon azt tárgyalja, hogy 
egy nyitott kapura SYN, RST vagy ACK bit nélküli csomag <quote>valószínűtlen, 
hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell dobni.</quote></para>

<para>Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC leírásnak, 
akkor bármilyen olyan próbacsomag, amely nem tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet 
egy RST választ fog kiváltani, ha a célkapu zárt és nem vált ki választ, ha a 
célkapu nyitott. Amíg ez a három bit nem szerepel, a másik három bit (FIN, PSH, URG) 
tetszőleges kombinációja használható. Az Nmap ezt három letapogatási típussal 
használja ki:</para>

<variablelist>
  <varlistentry><term>NULL letapogatás (<option>-sN</option>)</term>
  <listitem><para>Nem állít be egyetlen bitet sem (a TCP zászlók értéke 0)</para></listitem></varlistentry> 

  <varlistentry><term>FIN letapogatás (<option>-sF</option>)</term>
  <listitem><para>Csak a TCP FIN bitet állítja be.</para></listitem></varlistentry> 

  <varlistentry><term>Xmas letapogatás (<option>-sX</option>)</term>
  <listitem><para>Beállítja a FIN, PSH és URG zászlókat, így a csomag olyan lesz,
  mint a karácsonyfa.</para></listitem></varlistentry>
</variablelist>

<para>Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen különbség a próbacsomagban 
beállított zászlók között van. Ha válaszként RST csomag érkezik, a kapu besorolása 
<literal moreinfo="none">zárt</literal> lesz, míg ha nem érkezik válasz, a besorolás 
<literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal>. Ha válaszként ICMP "nem elérhető" 
(kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) hiba érkezik, a kapu jelölése 
<literal moreinfo="none">szűrt</literal> lesz.</para>

<para>Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb előnye, hogy könnyen átcsúsznak 
egyes nem-állapottartó tűzfalakon és csomagszűrő útválasztókon. Másik előnyük, hogy 
némileg rejtettebbek, mint a hagyományok SYN letapogatás. Azért sokat ne várjunk - 
a legtöbb modern behatolásérzékelő (IDS) képes észlelni ezt a fajta letapogatást. 
Nagy hátrány, hogy nem minden rendszer követi szigorúan az RFC 793 előírásait. 
Számos rendszer RST csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu állapotától 
függetlenül. Emiatt az összes kapu <literal moreinfo="none">zárt</literal> jelölést 
kap. A jelentősebb operációs rendszerek, melyek így tesznek: a Microsoft Windows, 
több CISCO eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek ellenére a legtöbb Unix alapú 
operációs rendszer ellen használhatók ezek a letapogatások. Másik hátránya ezeknek 
a letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget tenni a <literal moreinfo="none">nyitott</literal> 
és a <literal moreinfo="none">szűrt</literal> kapuk között, így ezek a kapuk a 
<literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal>jelölést kapják.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sA</option> (TCP ACK letapogatás)
        <indexterm significance="normal"><primary>-sA</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>ACK letapogatás</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>Ez a letapogatás teljesen eltér az előzőekben tárgyaltaktól, mivel sosem 
határozza meg a <literal moreinfo="none">nyitott</literal> (vagy a 
<literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal>) kapukat. Arra használható, hogy 
kikémleljük egy tűzfal szabályrendszerét, meghatározva hogy állapottartó vagy sem 
és hogy mely kapukat szűri.</para>

<para>Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a célpont felé, melynek 
csak az ACK zászlóját állítjuk be (kivéve, ha a <option>--scanflags</option> paramétert
is használjuk). Szűrés nélküli rendszereknél mind a <literal moreinfo="none">nyitott</literal>, 
mind a <literal moreinfo="none">zárt</literal> kapuk RST csomagot küldenek vissza 
erre a próbára. Az Nmap ezeket a kapukat <literal moreinfo="none">szűretlen</literal> 
jelzéssel látja el, így jelölve, hogy az ACK csomag eléri a kaput, de annak 
<literal moreinfo="none">nyitott</literal> vagy <literal moreinfo="none">zárt</literal> 
állapota nincs meghatározva. Azok a kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy bizonyos 
ICMP hibaüzenetet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza, 
<literal moreinfo="none">szűrt</literal> jelölést kapnak.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sW</option> (TCP Window letapogatás)
<indexterm significance="normal"><primary>-sW</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>Window letapogatás</primary></indexterm>
</term>
        <listitem>

<para>A Window letapogatás megegyezik az ACK letapogatással. Az egyetlen különbség, 
hogy kihasználja egyes rendszerek TCP megvalósításának jellegzetességét, így téve 
különbséget a nyitott és a zárt kapuk között, ahelyett hogy minden visszakapott 
RST csomag esetén a kaput <literal moreinfo="none">szűretlennek</literal> jelölne. 
Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a visszaküldött RST csomag Window szakaszát. 
Néhány rendszernél a nyitott kapu esetén a Window értéke pozitív, míg zárt kapunál 
nulla. Így pozitív Window érték esetén a kapu <literal moreinfo="none">nyitott</literal>, 
míg nulla Window érték esetén a kapu <literal moreinfo="none">zárt</literal> jelölést 
kap.</para>

<para>Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis részének jellegzetességén 
alapul, így nem tekinthető teljesen megbízhatónak. Azoknál a rendszereknél, melyek nem 
így működnek az összes kapu <literal moreinfo="none">zárt</literal> állapotot fog 
jelezni. Természetesen lehetséges, hogy a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja sem. 
Ha a legtöbb letapogatott kapu <literal moreinfo="none">zárt</literal>, de néhány 
elterjedt kapu (például a 22, 25, 53) <literal moreinfo="none">szűrt</literal> 
állapotú, a rendszer legalábbis gyanús. Alkalmanként a rendszerek teljesen ellentétesen 
viselkednek. Ha a letapogatás 1000 nyitott és 3 zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor 
valószínűleg pont az a 3 kapu a nyitott.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sM</option> (TCP Maimon letapogatás)
<indexterm significance="normal"><primary>-sM</primary></indexterm>
<indexterm significance="normal"><primary>Maimon letapogatás</primary></indexterm>
</term>
        <listitem>

<para>A Maimon letapogatás a felfedezője, Uriel Maimon után kapta a nevét. Ő a 
technikát a Phrack Magazine 49-es számában írta le (1996 November). Az Nmap, mely 
két számmal később jelent meg, szintén ismeri ezt a technikát. Az eljárás ugyanaz, 
mint a NULL, FIN és Xmas letapogatásnál, csak itt FIN/ACK csomagot küldünk el. 
Az RFC 793 (TCP) szerint egy ilyen csomag beérkezésekor mind a nyitott, mind a zárt 
kapunka RST csomagot kell küldenie válaszként. Uriel észrevette, hogy sok BSD alapú 
rendszer nyitott kapuk esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>--scanflags</option> (Testreszabott TCP letapogatás)
        <indexterm significance="normal"><primary>--scanflags</primary></indexterm></term>
        <listitem>


<para>Az igazán képzett Nmap felhasználóknak nem kell magukat a programba beépített 
letapogatási típusokra korlátozniuk. A <option>--scanflags</option> paraméterrel 
saját letapogatási típusokat tervezhetnek, tetszőleges TCP zászlók használatával. 
Engedje szabadon a fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan behatolásérzékelő rendszerek elől, 
amelyek gyártói csak átlapozták az Nmap leírását a szabályok megadásakor!</para>

<para>A <option>--scanflags</option> paraméterezése történhet számmal (például 9 
(PSH and FIN)) is, de a szimbolikus nevek használata sokkal könnyebb. Csak keverje 
össze az <literal moreinfo="none">URG</literal>, <literal moreinfo="none">ACK</literal>, 
<literal moreinfo="none">PSH</literal>, <literal moreinfo="none">RST</literal>, 
<literal moreinfo="none">SYN</literal> és <literal moreinfo="none">FIN</literal> 
zászlókat tetszőleges kombinációban. Például a <option>--scanflags
URGACKPSHRSTSYNFIN</option> beállítja az összes zászlót, bár ez nem túl hasznos. 
A zászlók megadásának sorrendje nem lényeges.</para>

<para>A kívánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP letapogatás típusát is 
(például <option>-sA</option> vagy <option>-sF</option>). Ezzel az alaptípussal 
meghatározhatja, hogy az Nmap hogyan értelmezze a válaszokat. Például a SYN letapogatásnál 
ha nem érkezik válasz, akkor a kapu állapota <literal moreinfo="none">szűrt</literal>, 
míg a FIN letapogatásnál ugyanez <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal> 
állapotot jelez. Az Nmap ugyanúgy viselkedik, mint az alap letapogatásnál, csak 
a próbacsomagban a megadott zászlókat fogja használni az alap letapogatás zászlói 
helyett. Ha nem ad meg alaptípust, a SYN letapogatást fogja használni.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sI &lt;zombi állomás[:próbakapu]&gt;</option> (Üresjárati letapogatás)
          <indexterm significance="normal"><primary>-sI</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>Üresjárati letapogatás</primary></indexterm>
        </term>

        <listitem>

          <para>Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon végzett TCP letapogatást hajt 
	  végre a célállomáson (ez azt jelenti, hogy a saját IP címéről semmilyen 
	  csomag nem lesz elküldve a célállomásra). Ehelyett kihasználjuk azt, hogy 
	  a zombi gépen megjósolható az IP töredezettségmező sorszámgenerátorának 
	  következő értéke és ezzel az oldaltámadással szerzünk információt a célgépen 
	  lévő nyitott kapukról. A behatolásérzékelő rendszerek úgy látják majd, 
	  hogy a letapogatás a zombi állomás felől érkezett (melynek élőnek kell 
	  lennie és meg kell felelnie bizonyos követelményeknek). Ez az elbűvölő 
	  letapogatás túl bonyolult ahhoz, hogy ebben a leírásban részletesen is 
	  foglalkozhassunk vele, ezért írtam egy részletes leírást róla, mely a 
	  <ulink url="https://nmap.org/idlescan.html"></ulink> címen olvasható.</para>

          <para>Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással kihasználható 
	  a gépek közötti, IP alapú bizalmi viszony. A nyitott kapuk ebben az 
	  esetben <emphasis>a zombi gép nézőpontjából láthatóak nyitottnak.</emphasis> 
	  Megpróbálhat letapogatni egy célállomást több olyan zombi használatával, 
	  melyekről sejthető, hogy a célpont megbízhatónak tekinti (útválasztó 
	  vagy csomagszűrő szabályok alapján).</para>

          <para>A zombigép nevéhez kettősponttal elválasztva hozzáadhat egy kapuszámot 
	  is, ha le akarja tesztelni az IP ID változásait a zombigépen. Egyébként 
          az Nmap a TCP visszhang próbakapuját (80) fogja használni.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sO</option> (IP protokoll letapogatás)
        <indexterm significance="normal"><primary>-sO</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>Protokoll letapogatás</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          
<para>Az IP protokoll letapogatással meghatározható, hogy a célállomás mely IP 
protokollokat (TCP, ICMP, IGMP stb.) támogatja. Technikai szempontból ez nem igazán 
kapuletapogatás, mivel a TCP és UDP kapuszámok helyett az IP protokoll számokon 
megy végig. Ugyanúgy a <option>-p</option> paramétert használja, csak itt a kapu 
száma helyett a protokoll számát kell megadni, az eredményeket ugyanolyan formátumban
adja vissza, mint a kapuletapogatások és ugyanazt a letapogató motort használja, 
mint a kapuletapogatás. gy elég közel áll a kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon.</para>

<para>Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson látszik a nyílt 
forráskódú programok igazi ereje. Bár az alapötlet meglehetősen egyszerű, nem gondoltam, 
hogy bele kéne vennem a programba és nem is érkezett ilyen kérés felém. Aztán 
2000 nyarán Gerhard Rieger fejében megfogalmazódott az ötlet, készített egy nagyszerű 
kiegészítést, melyben megvalósította a letapogatást és elküldte az nmap-hackers 
levelezőlistára. n beillesztettem az Nmap forrásfájába és másnap kiadtam egy új 
változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak vannak olyan lelkes 
felhasználói, akik megterveznék és tadnák a saját fejlesztéseiket!</para>

<para>A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan működik. Ahelyett, 
hogy a kapuszámokat váltogatná az UDP csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben 
a 8 bites protokollmező változtatja. A fejlécek általában üresek, nem tartalmaznak 
adatot és egyáltalán nem felelnek meg a tesztelt protokollnak. Három kivétel van: 
A TCP, az UDP és az ICMP. Ezekhez a protokollokhoz létezik a megfelelő fejléc, 
mert egyrészt a legtöbb rendszer nem hajlandó egyébként elküldeni a csomagot, másrészt 
az Nmap rendelkezik az összeállításukhoz szükséges tudással. Ahelyett, hogy az 
ICMP "kapu nem elérhető" üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP 
<emphasis>protokoll</emphasis> nem elérhető üzenetre vár. Ha az Nmap bármelyik 
protokollnál bármilyen választ kap, akkor a protokoll <literal moreinfo="none">nyitott</literal> 
jelölést kap. Ha egy ICMP "protokoll nem elérhető" hiba érkezik (típus 3, kód 2), 
akkor a protokoll <literal moreinfo="none">zárt</literal> jelölést kap. Más ICMP 
hibaüzenetek (típus 3, kód 1, 3, 9, 10 vagy 13) esetén a protokoll <literal moreinfo="none">szűrt</literal> 
jelölést kap (bár ez azt bizonyítja, hogy ugyanakkor az ICMP protokoll 
<literal moreinfo="none">nyitott</literal>). Ha néhány ismétlés után sem érkezik 
válasz, akkor a protokoll <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal> jelölést kap.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>



      <varlistentry>
        <term>
        <option>-b &lt;FTP átjátszó állomás&gt;</option> (FTP ugráló letapogatás)
        <indexterm significance="normal"><primary>-b</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>FTP ugráló letapogatás</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>Az FTP protokoll egy érdekes lehetősége (<ulink url="http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc959.txt">RFC 959</ulink>) 
az úgynevezett megbízott (proxy) FTP kapcsolat. Ez lehetővé teszi a felhasználónak, 
hogy csatlakozzon egy FTP kiszolgálóhoz, majd utasítsa a kiszolgálót, hogy fájlokat 
küldjön egy harmadik kiszolgálónak. Ez a lehetőség olyan sok visszaélésre alkalmas, 
hogy a legtöbb kiszolgáló nem is támogatja. Az egyik visszaélési lehetőség, hogy 
az FTP kiszolgálót kapuletapogatásra lehet használni egy harmadik állomás ellen. 
Egyszerűen arra kell utasítani az FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a 
célállomás minden egyes érdekes kapujára. A hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, 
vagy zárt. Ez egy jó módszer a tűzfalak megkerülésére, mivel a szervezetek FTP 
kiszolgálói általában a tűzfalakon belül vannak, hogy a többi állomásnak szabad 
hozzáférése legyen a fájlokhoz. Az Nmap a <option>-b</option> paraméteren keresztül 
támogatja az FTP ugráló letapogatást, melynek formátuma a következő: 
<replaceable>felhasználói név</replaceable>:<replaceable>jelszó</replaceable>@<replaceable>kiszolgáló</replaceable>:<replaceable>kapu</replaceable>.
A <replaceable>kiszolgáló</replaceable> a kihasználni kívánt FTP kiszolgáló neve, 
vagy IP címe. Csakúgy, mint egy hagyományos URL-nél, itt is elhagyható a 
<replaceable>felhasználói név</replaceable>:<replaceable>jelszó</replaceable> páros, 
ha a névtelen bejelentkezés engedélyezett (felhasználó: <literal moreinfo="none">anonymous</literal> 
jelszó:<literal moreinfo="none">-wwwuser@</literal>). Szintén elhaygható a kapu 
megadása (a bevezető kettősponttal együtt), ilyenkor az alapértelmezett FTP kaput (21) 
használja a program a <replaceable>kiszolgálón</replaceable>.</para>

<para>Ez a sérülékenység az Nmap 1997-es megjelenésekor széles körben elterjedt volt, 
de mára már nagyrészt javították. Ennek ellenére még mindig találhatók sérülékeny 
FTP kiszolgálók, tehát megéri kipróbálni, ha már minden más kudarcot vallott. Ha 
egy tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a célhálózatot nyitott 21-es kaput után 
kutatva (vagy bármilyen FTP szolgáltatás után, ha az összes kaput vizsgálja változat 
ellenőrzésse), azután próbálja meg az ugráló letapogatást ezek használatával. Az Nmap 
megadja, hogy az állomás sérülékeny-e ebből a szempontból. Ha csak a nyomait szeretné 
eltakarni, akkor nem szükséges kizárólag a célhálózatban lévő gépekre korlátoznia 
magát. Mielőtt nekiállna sérülékeny FTP kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze 
meg, hogy a rendszergazdák nem szeretik, ha a kiszolgálóikat ilyen célból próbálják 
kihasználni.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>
   </refsect1>

   <refsect1 id="man-port-specification">
    <title>Kapu meghatározás és Letapogatási sorrend</title>

    <para>Az előzőekben leírt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetőséget 
    biztosít arra, hogy meghatározza a letapogatni kívánt kapukat és a letapogatás 
    sorrendjét (véletlenszerűen vagy sorban). Alapesetben az Nmap letapogatja az 
    első 1024 kaput, valamint az <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> 
    fájlban felsorolt kapukat és protokollokat.</para>

    <variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>-p &lt;kaputartomány(ok)&gt;</option> (Csak a megadott kapu letapogatása)
          <indexterm significance="normal"><primary>-p</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Ezzel a paraméterrel megadhatja a letapogatni kívánt kapukat, így 
	  felülbírálhatja az alapértelmezést. Megadhatók egyedi kapuk és kaputartományok 
	  kötőjellel elválasztva (pl. 1-1023). A tartomány kezdő- és/vagy záróértéke 
	  kimaradhat, ilyenkor az Nmap az 1-et vagy a 65535-öt fogja használni. 
	  Tehát a <option>-p-</option> paraméterben megadható az is, hogy a letapogatás 
	  az 1-65535 intervalumban történjen meg. A nullás kapu letapogatása is 
	  lehetséges, amennyiben külön megadja. Ha az IP protokoll letapogatást 
	  használja (<option>-sO</option>), akkor ez a paraméter a letapogatni 
	  kívánt protokoll számát adja meg (0-255).</para>

          <para>Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja 
	  a protokollt a kapuszám előtti <literal moreinfo="none">T:</literal> vagy 
          <literal moreinfo="none">U:</literal> minősítővel. A minősítő hatása 
	  addig tart, amíg másikat nem ad meg. Például a <option>-p
          U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080</option> paraméter megadásával letapogatja 
	  az 53,111 és 137 UDP kapukat, majd a listán szereplő megfelelő TCP kapukat. 
	  Ha UDP és TCP letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a <option>-sU</option> 
	  paramétert és még legalább egy TCP letapogatás típusát (például 
          <option>-sS</option>, <option>-sF</option>, or
          <option>-sT</option>). Ha nem ad meg protokoll minősítőt, a kapuszámok 
	  minden protokoll listába bekerülnek.</para>


          <para><indexterm significance="normal"><primary>helyettesítő karakter</primary></indexterm>
	  A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> 
	  fájlban szerepelnek. A elnevezésekben használható mind a *, mind a ? 
	  helyettesítő karakter. Például ha le akarja tapogatni az FTP szolgáltatást, 
	  valamint az összes olyan kaput, melynek szolgáltatásneve http-vel kezdődik, 
	  adja meg a <option>-p ftp,http*</option> paramétert. Vigyázzon a parancsértelmezők 
	  kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a <option>-p</option> utáni 
	  kifejezést, ha bizonytalan.</para>

          <para>A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe. Ekkor a megadott 
	  tartományból csak azokat a kapukat tapogatja le, melyek szerepelnek az 
	  <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> fájlban. Például a 
	  <option>-p [-1024]</option> megadásával letapogathatja az 
	  <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> fájlban lévő összes kaput 
	  1024-el bezárólag. Vigyázzon a parancsértelmezők kiterjesztéseire és 
	  tegye idézőjelbe a <option>-p</option> utáni kifejezést, ha bizonytalan.</para> 
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-F</option> (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) )
          <indexterm significance="normal"><primary>-F</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Arra utasítja a programot, hogy csak az <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> 
          fájlban (mely a program része) felsorolt kapukat tapogassa le (vagy a 
	  protokollokat, ha az <option>-sO</option> paramétert adja meg). Ez sokkal 
	  gyorsabb, mintha a célpont mind a 65535 kapuját letapogatnánk. Mivel ez 
	  a lista több, mint 1200 kaput tartalmaz, ezért az alapértelmezett TCP 
	  letapogatáshoz képest (1650-nél több kapu) nem sokkal gyorsabb. Akkor 
	  tapasztalhat jelentős sebesség növekedést, ha elkészíti saját, testreszabott 
          <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> fájlját a 
          <option>--servicedb</option> vagy a <option>--datadir</option> paraméterekkel.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-r</option> (Ne keverje a kapukat)
          <indexterm significance="normal"><primary>-r</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Alaphelyzetben az Nmap véletlenszerűen tapogatja le a kapukat 
          (kivéve néhány elterjedten használt kaput, melyet előre vesz  a sorban). 
	  Ez a keverés normál esetben kívánatos, de szükség esetén a <option>-r</option> 
	  paraméter használatával sorrendben is letapogathatja a kapukat.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>

</refsect1>


  <refsect1 id="man-version-detection">
    <title>Szolgáltatás és változat érzékelés<indexterm significance="normal"><primary>változat letapogatás</primary></indexterm></title>


    <para>Állítsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy 
    a 25/tcp, 80/tcp és az 53/udp kapuk nyitottak. Az <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> 
    adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert szolgáltatás azonosítható, így az előbb 
    felsorolt kapuk valószínűleg egy levelező- (SMTP), web- (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) 
    utalnak. Ez a lekérdezés általában pontos - az esetek jelentős részében a 
    levelezőkiszolgálók a 25-ös TCP kapun figyelnek. Ennek ellenére nem lehet csak 
    erre alapozni a következtetéseinket! Az emberek gyakran futtatnak megszokott 
    szolgáltatásokat furcsa kapukon.</para>

    <para>Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent említett kiszolgálók 
    valóban SMTP, HTTP és DNS kiszolgálók, ez akkor sem túl so információ. Ha a 
    cége vagy az ügyfelei részére felmérést készít a sebezhetőségekről (vagy csak 
    egy egyszerű hálózati leltárt készít), szüksége lehet a működő levelező- és a DNS 
    kiszolgáló típusára és változatszámára. A pontos változatszám ismeretében sokkal 
    könnyebb meghatározni, hogy az adott kiszolgáló mely sérülékenységekre érzékeny. 
    A változat érzékelés segít kideríteni ezt az információt.
</para>

    <para>Miután valamelyik letapogatási módszer felderítette az elérhető TCP és 
    UDP kapukat, a változat érzékelő kivallatja azokat a rajtuk futó alkalmazásokról. 
    Az <filename moreinfo="none">nmap-service-probes</filename> adatbázis számos 
    próbát és válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások azonosításához. Az Nmap 
    megpróbálja meghatároznia szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), 
    Az alkalmazás nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd, Solaris telnetd), a szolgáltatás 
    változatszámát, az állomás nevét, az eszköz típusát (pl. nyomtató, útválasztó), 
    az operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészítő 
    részletet (pl. fut-e kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót
    használ, vagy a KaZaA felhasználói név). Természetesen a legtöbb szolgáltatás 
    nem adja ki az összes információt. Ha az Nmap programot SSL támogatással fordították, 
    akkor kapcsolódik az SSL kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosítási réteg 
    mögött található szolgáltatást. Ha RPC szolgáltatást talált, a program RPC 
    "darálója" (<option>-sR</option>) automatikusan megpróbálja kideríteni az 
    RPC program típusát és változatát. Néhány UDP kapu <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal> 
    állapotban maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan 
    meghatározni az állapotát. A változat érzékelő megpróbál választ kicsalni ezekből 
    a kapukból (csakúgy, mint a nyitott kapukból) és siker esetén nyitottra változtatja 
    a kapu állapotát. A <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal> TCP kapukat 
    hasonló módon kezeli. Jegyezze meg, hogy az Nmap <option>-A</option> paramétere 
    más dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A változat érzékelés 
    működéséről, használatáról és paraméterezéséről a <ulink url="https://nmap.org/vscan/"></ulink> 
    címen talál részletes leírást.</para>

    <para>Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján 
    nem tudja azonosítani, kinyomtat egy különleges ujjlenyomatot és egy URL-t. 
    Ha biztos abban, hogy milyen szolgáltatás fut az adott kapun, a megadott címen 
    az ujjlenyomat segítségével megadhatja a szolgáltatás típusát. Szánjon erre pár 
    percet, hogy mindenki élvezhesse az Ön felfedezésének eredményét. Ezeknek az 
    adatoknak köszönhetően az Nmap kb. 3000 mintát ismer több, mint 350 protokollhoz.</para>

    <para>A változat érzékelés a következő paraméterekkel engedélyezhető 
    és vezérelhető:</para>


    <variablelist>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sV</option> (Változat érzékelés)
          <indexterm significance="normal"><primary>-sV</primary></indexterm></term>
        <listitem>


          <para>Engedélyezi a változat érzékelést az előbbiekben leírt módon. 
          Emellett használhatja még a <option>-A</option> paramétert is, mely a 
	  változat érzékelés mellett más dolgokat is engedélyez.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--allports</option> (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat 
          érzékelésből)
          <indexterm significance="normal"><primary>--allports</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Alapesetben az Nmap változat érzékelője átugorja a 9100/TCP kaput, 
          mivel néhány nyomtató mindent kinyomtat, ami erre a kapura érkezik. Ez 
          több oldal kinyomtatott http vagy SSL munkamenet kéréshez vezethet. Ez a 
          viselkedés megváltoztatható, ha átírja vagy eltávolítja az <literal moreinfo="none">Exclude</literal> 
          irányelvet az <filename moreinfo="none">nmap-service-probes</filename> 
	  fájlban, vagy ha megadja az <option>--allports</option> paramétert, amellyel 
	  teljesen felülbírálhatja az <literal moreinfo="none">Exclude</literal> 
	  irányelveket.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--version-intensity &lt;intenzitás&gt;</option> (Beállítja a változat 
          érzékelés erősségi szintjét)
          <indexterm significance="normal"><primary>--version-intensity</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Amikor változat érzékelést hajt végre (<option>-sV</option>), az 
	  Nmap egy sor próbát hajt végre, melyek mindegyikéhez egy-egy gyakoriság 
          érték van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb számú próbák jól használhatók 
          az általánosan használt szolgáltatások széles skálája ellen, míg a magasabb 
          számúak ritkábban hasznosak. Ezzel a paraméterrel megadhatja, hogy mely 
	  próbák legyenek végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál valószínűbb, 
	  hogy a szolgáltatás azonosítása pontosan sikerül. Azonban jó tudni, hogy 
	  a magasabb intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek 0 és 9 
	  közé kell esnie, az alapérték 7. Ha egy próba az <filename moreinfo="none">nmap-service-probes</filename> 
	  fájlban egy kapuhoz van rendelve a <literal moreinfo="none">ports</literal> 
	  irányelv alatt, akkor ezt a próbát az intenzitás beállításától függetlenül 
	  végrehajtja a program. Ezzel biztosítható, hogy a nyitott 53-as kapukon 
	  mindig lefutnak a DNS próbák és a 443-as kapukon az SSl próbák stb.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--version-light</option> (Tapintatos mód engedélyezése)
          <indexterm significance="normal"><primary>--version-light</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Ez egy kényelmesebb megnevezése a 
          <option>--version-intensity 2</option> paraméternek. Ezzel a móddal 
          a változat érzékelés felgyorsítható, de a szolgáltatások azonosítása is 
          bizonytalanabbá válik.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--version-all</option> (Minden próba végrehajtása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--version-all</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>A <option>--version-intensity 9</option> paraméter helyettesítése, 
          mellyel minden kapun minde próbát elvégez a program.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--version-trace</option> (A változat érzékelés nyomkövetése)
          <indexterm significance="normal"><primary>--version-trace</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Ennek a paraméternek a hatására az Nmap bőséges hibakeresési információt 
          nyomtat ki az éppen futó változat érzékelési próbáról. Ez egy részhalmaza 
          a <option>--packet-trace</option> paraméter által visszaadott információknak.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-sR</option> (RPC letapogatás)
          <indexterm significance="normal"><primary>--sR</primary></indexterm></term>

        <listitem>
          <para>Ez az eljárás az Nmap legtöbb kapuletapogatási eljárásával
          együtt dolgozik. Veszi az összes nyitva talált TCP/UDP kaput és 
          elárasztja őket a SunRPC program NULL parancsaival hogy meghatározza, 
          melyek az RPC kapuk és milyen programot futtatnak. Így pontosan 
	  ugyanazokat az információkat szerezheti meg, melyeket az 
	  <command moreinfo="none">rpcinfo -p</command> paranccsal, még akkor is 
          ha a célpont tűzfal mögött van (vagy TCP burkoló védi). Az RPC letapogatáshoz 
	  jelenleg nem használhatók csalétkek. Ez a letapogatás automatikusan 
          lezajlik, ha a változat érzékelést (<option>-sV</option>) engedélyezi. 
	  Mivel a változat érzékelés tartalmazza ezt a letapogatást és sokkal 
          átfogóbb eredményt ad, ezért a <option>-sR</option> paraméterre ritkán 
	  van szükség.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
  
    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-os-detection">

    <title>Operációs rendszer érzékelése<indexterm significance="normal"><primary>Operációs rendszer érzékelése</primary></indexterm></title>

    <para>Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek 
    távoli felismerése a TCP/IP verem ujjlenyomata alapján. Az Nmap egy sor TCP 
    és UDP csomagot küld a célpont felé és gyakorlatilag a válaszok minden egyes 
    bitjét kielemzi. Tesztek tucatjainak végrehajtása után - mint például a TCP 
    ISN mintavételezés, a támogatott TCP beállítások, az IP ID mintavételezés 
    és a kezdeti ablakméret ellenőrzése - az Nmap összehasonlítja az eredményeket 
    az <filename moreinfo="none">nmap-os-db</filename> adatbázisban tárolt több, 
    mint 800 ismert ujjlenyomattal és egyezés esetén kiírja az adott operációs 
    rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz tartozik egy kötetlen formátumú 
    szöveges leírás az operációs rendszerről és egy besorolás, mely megadja a 
    gyártó nevét (pl. SUN), az alap operációs rendszert (pl. Solaris), az operációs 
    rendszer genercióját (pl. 10) és az eszköz típusát (általános célú, útválasztó, 
    kapcsoló, játékkonzol stb.).</para>

    <para>Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer típusát és a 
    feltételek jók (pl. található legalább egy nyitott és egy zárt kapu), az Nmap 
    megad egy webcímet, ahová elküdheti az ujjlenyomatot az operációs rendszer 
    típusával, feltéve ha biztos benne. Ezzel hozzájárulhat az ismert operációs 
    rendszerek adatbázisának bővítéséhez és segíthet az Nmap programot még pontosabbá 
    tenni mindenki számára.</para>

    <para>Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is 
    felhasznál a program, melyeket más folyamatok során már begyűjtött. Az egyik 
    az üzemidő felmérése, mely a TCP időbélyeg paramétert használja (RFC 1323) 
    annak kiderítésére, hogy az eszközt mikor indították újra legutoljára. Ez csak 
    azoknál az eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az információt. A másik 
    a TCP sorszám megjósolhatóságának osztályozása. Ez azt méri, hogy mennyire 
    nehéz hamisított TCP kapcsolatot felépíteni a célponttal. Ez hasznos lehet 
    a forrás IP cím alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, 
    szűrők stb.) kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az 
    elrejtésében. Ezeket a megtévesztéseket ma már ritkán használják, de elég sok 
    rendszer sérülékeny velük szemben. Az aktuális bonyolultsági szám egy 
    statisztikai mintavételezés alapján alakul ki és változhat. Általában jobb 
    az angol nyelvű szöveges osztályozást használni, mint például a 
    <quote>méltó kihívás (worthy challenge)</quote> vagy az <quote>egyszerűen vicc (trivial joke)</quote>. 
    EZek csak a bőbeszédű (<option>-v</option>) üzemmód normál kimenetén jelennek 
    meg. Ha a bőbeszédű üzemmódot a <option>-O</option> paraméter mellett használja, 
    az IP ID sorszám előállításról is jelentést kap. A legtöbb eszköz a 
    <quote>növekményes (incremental)</quote> osztályba tartozik, ami azt jelenti, 
    hogy minden egyes elküldött csomagnál növelik az IP fejléc ID mezőjének értékét. 
    Ez sebezhetővé teszi őket néhány fejlett információ gyűjtési és megtévesztési 
    támadással szemben.</para>

    <para>Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és 
    testreszabásával kapcsolatban a <ulink url="https://nmap.org/osdetect/"></ulink> 
    címen talál egy leírást.</para>

    <para>Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következő paraméterekkel 
    lehetséges:</para>

    <variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>-O</option> (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése)
          <indexterm significance="normal"><primary>-O</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Engedélyezi az operációs rendszer érzékelését a fentiekben leírt 
          módon. Választhatja a <option>-A</option> paramétert is, mellyel az 
          operációs rendszer érzékelése mellett néhány más dolgot is elvégezhet.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--osscan-limit</option> (Az operációs rendszer érzékelését 
          csak az ígéretes állomásokra korlátozza)
          <indexterm significance="normal"><primary>--osscan-limit</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az operációs rendszer érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább 
          egy nyitott és egy zárt TCP kapu található. Ennek a paraméternek a 
          hatására az Nmap csak azokon a célpontokon hajtja végre az operációs 
          rendszer érzékelését, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak. Ezzel 
	  rengeteg idő megtakarítható, különösen ha <option>-PN</option> letapogatást 
	  hajt végre sok célponton. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a 
          <option>-O</option> vagy a <option>-A</option> paraméterrel engedélyezte 
	  az operációs rendszer érzékelését.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--osscan-guess</option>; <option>--fuzzy</option> (Eredmények találgatása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--osscan-guess</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Ha az Nmap nem talál pontosan egyező operációs rendszert, esetenként 
          felkínálhat lehetséges közelítő eredményeket. Alaphelyzetben ennek a 
          közelítő eredménynek nagyon közelinek kell lennie. Ezeknek a paramétereknek 
          a hatására az Nmap sokkal agreszívebben próbálja kitalálni az operációs 
	  rendszer típusát. Az Nmap ezután is jelzi, ha nem talált tökéletes 
          egyezést és minden találgatás mellé megadja a valószínűséget is 
          (százalékosan).</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--max-os-tries</option> (Maximális próbálkozások száma)
          <indexterm significance="normal"><primary>--max-os-tries</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Amikor az Nmap operációs rendszer érzékelést végez egy célponton 
	  és nem talál tökéletes egyezést, általában ismét tesz egy próbát. 
	  Alaphelyzet az Nmap ötször próbálkozik, ha a feltételek jók az ujjlenyomat 
	  ellenőrzéshez és kétszer, ha nem jók. Ha alacsonyabb 
          <option>--max-os-tries</option> értéket ad meg (pl. 1), felgyorsíthatja 
	  a folyamatot, de elmulaszthat egy olyan próbát, ami esetleg pontosan 
	  azonosíthatja az operációs rendszert. Emellett egy magasabb érték 
	  több próbát tesz lehetővé, ha a feltételek kedvezőek. Ez ritkán hasznos, 
	  kivéve ha az adatbázis bővítése céljából szeretne pontosabb ujjlenyomatot 
	  előállítani.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

    </variablelist>
  </refsect1>
	<refsect1 id="man-nse"> 
	<title>Nmap parancsfájl motor (Nmap Scripting Engine (NSE))<indexterm significance="normal"><primary>NSE</primary></indexterm></title>
	<para> 
	Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését 
	a <ulink url="http://lua.org">Lua</ulink> könnyűsúlyú parancsnyelv 
	sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A <ulink url="https://nmap.org/nse/"></ulink> 
	címen bőséges dokumentációt talál az NSE-ről (beleértve a programozói 
	felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosítson az 
	Nmap képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé 
	tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei: </para>
   
    <para> 
    <emphasis>Kiterjesztett változat érzékelés</emphasis> (kategória
    <literal moreinfo="none">version</literal>) — Bár az Nmap rendelkezik egy saját 
    szolgáltatás- és változatérzékelő rendszerrel, mely hatékonyságában és működési 
    körében páratlan, egy bonyolultabb próbákat igénylő szolgáltatás felderítésekor 
    ez az erő nem használható ki. Például a Skype-Protocol 2-es változatának 
    azonosításához két független próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépített 
    rendszer nem képes. Egy egyszerű NSE parancsfájl végre tudja hajtani ezt a feladatot 
    és frissíteni tudja a kapukhoz tartozó szolgáltatások információit.</para>
    
    <para> 
    <emphasis>Károkozó érzékelés</emphasis> (kategóriák
    <literal moreinfo="none">malware</literal> és <literal moreinfo="none">backdoors</literal>)
    - Mind a támadók, mind a féregprogramok gyakran hagynak maguk után hátsó 
    bejáratokat - például a levélszemetek küldői gyakran használnak szokatlan kapukon 
    működő SMTP kiszolgálókat a leveleik továbbítására, vagy a betörők egyfajta 
    FTP kiszolgálót használva próbálnak meg hozzáférni kritikus adatokhoz. Pár sor 
    Lua kóddal ezek a rések könnyen felderíthetők.</para> 
    <para> 
    <emphasis>Sebezhetőség érzékelés</emphasis> (kategória
    <literal moreinfo="none">vulnerability</literal>)- Az NSE képességeinek kihasználásával 
    könnyen azonosíthat olyan veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, 
    vagy az SMTP kiszolgálók levél-átjátszási képessége tetszőleges tartományokból. 
    </para>
    
    <para>
    <emphasis>Hálózati felderítés és Információgyújtés</emphasis>
    (kategóriák <literal moreinfo="none">safe</literal>, <literal moreinfo="none">intrusive</literal> és
    <literal moreinfo="none">discovery</literal>) — Egyrészt a parancsnyelv és 
    a hatékony aszinkron hálózati programfelület, másrészt a korábbi letapogatások 
    során begyűjtött információk segítségével az NSE lehetőséget nyújt ara, hogy 
    a célgépen futó szolgáltatásokhoz ügyfélprogramokat készítsen. Ezekkel az ügyfelekkel 
    olyan információkat is begyűjthet, mint például az elérhető NFS/SMB/RPC megosztások, 
    egy IRC hálózaton lévő csatornák vagy az éppen bejelentkezett felhasználók száma. 
    </para>
    
    <para> 
    A különböző felhasználási formák miatt és a megfelelő parancsfájl kiválasztásának 
    leegyszerűsítése érdekében minden parancsfájl tartalmaz egy mezőt, mellyel a 
    fenti kategóriák bármelyikébe (akár több kategóriába is) besorolható. A kategóriák 
    és parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy <filename moreinfo="none">script.db</filename> 
    nevű fájl is telepítésre kerül a parancsfájlok mellett. Így például ha egy 
    gépről szeretné megállapítani, hogy fertőzött-e valamilyen féregprogrammal, az 
    Nmap által biztosított egyik parancsfájl segítségével és az <command moreinfo="none">nmap --script=malware [célpont]</command> 
    parancs lefuttatásával ezt könnyen kiderítheti. A <literal moreinfo="none">version</literal> 
    kategóriába sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a parancsfájl letapogatás 
    kiválasztását is. A <filename moreinfo="none">script.db</filename> fájl maga 
    is egy Lua parancsfájl és a <option>--script-updatedb</option> paraméteren 
    keresztül frissíthető. </para>
    
    <para>
    Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, 
    hogy az adott parancsfájl lefuttatható-e egy megadott állomáson vagy kapun 
    (ezek neve <literal moreinfo="none">hostrule</literal> vagy <literal moreinfo="none">portrule</literal>) 
    és egy <literal moreinfo="none">action</literal> szakasz, mely akkor fut le, 
    ha az előző teszt visszatérési értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által 
    korábban összegyűjtött legtöbb információhoz hozzáférnek. Ezek minden állomásnál 
    az IP cím, az állomás neve (ha elérhető) és az operációs rendszer. Ha a parancsfájl 
    célja egy kapu, akkor hozzáfér a kapu számához, a protokollhoz (<literal moreinfo="none">tcp</literal>, 
    <literal moreinfo="none">udp</literal> vagy <literal moreinfo="none">ssl</literal>), 
    a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen a változat érzékeléssel 
    megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan rendelkeznek 
    egy <literal moreinfo="none">nse</literal> kiterjesztéssel. Bár jelenleg nem 
    szükséges követnie ezt a szokást, ez a jövőben változhat. Az Nmap figyelmeztetni 
    fogja, ha egy fájlnak más a kiterjesztése. Az NSE-ről további bőséges dokumentációt 
    találhat (beleértve a programozói felület leírását) a <ulink url="https://nmap.org/nse/"></ulink> 
    címen.
    </para>
   
	<variablelist>
      <varlistentry>
        <term><option>-sC</option>
          <indexterm significance="normal">
            <primary>-sC</primary>
          </indexterm>
         </term>

        <listitem>

          <para>végrehajt egy parancsfájl alapú letapogatást az alap paransfájl 
	  	készlettel (egyenértékű a <option>--script=safe,intrusive</option>
		paraméterrel</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term><option>--script &lt;paransfájl kategória|könyvtár|fájlnév|all&gt;</option><indexterm significance="normal"><primary>--script</primary></indexterm></term>

<listitem>
<para>Lefuttat egy parancsfájl alapú letapogatást (mint az <option>-sC</option>) a kiválasztott parancsfájlokkal. 
	A paraméterek lehetnek parancsfájl kategóriák, meghatározott parancsfájlok, parancsfájlokat tartalmazó 
	könyvtárak, melyek a célpont ellen lesznek kipróbálva. Az Nmap a paramétereket először kategóriáknak próbálja 
	értelmezni, azután fájloknak vagy könyvtáraknak. Abszolút útvonalak használata egyértelmű, a relatív útvonalak 
	keresési sorrendje az első találatig: <filename moreinfo="none">--datadir/</filename>; 
<filename moreinfo="none">$(NMAPDIR)/</filename>; 
<filename moreinfo="none">~user/nmap/</filename> (Windows alatt nem); 
<filename moreinfo="none">NMAPDATADIR/</filename> vagy 
<filename moreinfo="none">./</filename>. Ezen könyvtárak mindegyikében a <filename moreinfo="none">scripts/</filename> 
alkönyvtár is ki lesz próbálva. Az <literal moreinfo="none">all</literal> paraméter megadásával az Nmap adatbázisában lévő 
valamennyi parancsfájl végrehajtódik.
</para>

<para>Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az összes NSE parancsfájlt 
(minden <literal moreinfo="none">nse</literal> kiterjesztésű fájlt) a könyvtárból. 
A fájloknak <literal moreinfo="none">nse</literal> kiterjesztéssel kell rendelkezniük. 
Az Nmap a parancsfájlok keresésekor nem vizsgálja meg az alkönyvtárakat. Ha egyedi 
fájlnevet adott meg, akkor nem kötelező a fájlnak <literal moreinfo="none">nse</literal> 
kiterjesztéssel rendelkeznie.
</para>

<para>Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap adatkönyvtárának <filename moreinfo="none">scripts</filename> 
alkönyvtárában találhatóak. A <filename moreinfo="none">scripts/script.db</filename> 
adatbázisban tárolt paranscfájlok indexeltek. Az adatbázis tartalmazza az összes 
kategóriához tartozó összes parancsfájlt. Egy parancsfájl több kategóriához is 
tartozhat.</para>

</listitem>
</varlistentry>
      
	  <varlistentry>
        <term><option>--script-args=&lt;név1=érték1,név2={név3=érték3},név4=érték4&gt;</option><indexterm significance="normal"><primary>--script-args</primary></indexterm></term>

<listitem>
<para>Paramétereket adhat át az NSE parancsfájloknak. A paraméterek <literal moreinfo="none">név=érték</literal> 
párokban kerülnek át a parancsfájlokhoz. Az átadott paraméterek egy Lua táblázatban 
lesznek tárolva és feldolgozva, melyhez valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek 
karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus értékeknek kell lenniük) 
és a <literal moreinfo="none">paraméter táblában</literal> kulcsként lesznek 
használva. Az értékek lehetnek karakterláncok vagy maguk is táblázatok 
(‘<literal moreinfo="none">{</literal>’ és ‘<literal moreinfo="none">}</literal>’ 
közé zárva. Az altáblázatok segítségével egyes parancsfájloknál felülbírálhatók 
a paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más felhasználói név/jelszó 
párost akar használni). Például átadhatók a következő, vesszővel elválasztott 
paraméterek: <literal moreinfo="none">user=bar</literal>,<literal moreinfo="none">password=foo</literal>, és 
<literal moreinfo="none">anonFTP={password=nobody@foobar.com}</literal>. Ha egy 
parancsfájl paramétereit felül akarja bírálni, használja az altáblázat indexelésére 
a parancsfájl <literal moreinfo="none">azonosítóját (id)</literal>, mivel a 
parancsfájlok csak így szerezhetnek tudomást a különleges paramétereikről.</para>
</listitem>

</varlistentry>


      <varlistentry>
        <term><option>--script-trace</option>
          <indexterm significance="normal"><primary>--script-trace</primary></indexterm></term>

        <listitem>
          <para>
		  Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a <option>--packet-trace</option>, 
          csak egy ISO szinttel feljebb. Ha megadja ezt a aparamétert, akkor az 
	  összes, parancsfájl által generált kimenő és bejövő forgalom nyomtatásra 
	  kerül. A megjelenített információ tartalmazza a kommunikációs protokollt, 
	  a forrást, a célt és az átvitt adatot. Ha az átvitt adatok több, mint 
	  5%-a nem nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban jelenik meg.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term><option>--script-updatedb</option>
        <indexterm significance="normal"><primary>--script-updatedb</primary></indexterm></term>

        <listitem>

          <para>
		  Frissíti a parancsfájl adatbázist, mely a kategória-cimkék és a
		  fájlnevek közti kapcsolatokat tárolja. Az adatbázis egy Lua 
		  parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve, amikor a <option>--script</option> 
		  paraméterben megadott kategóriák közül ki kell választani a 
		  szükséges parancsfájl készletet. Akkor kell lefutatni, amikor 
		  megváltozik egy parancsfájl <literal moreinfo="none">kategória</literal>
		  mezője, ha új parancsfájlokat adott hozzá a készlethez, vagy 
		  ha eltávolított néhány parancsfájlt a <filename moreinfo="none">scripts/</filename> 
		  könyvtárból.
		  </para>
        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>

  </refsect1>

   <refsect1 id="man-performance">
    <title>Időzítés és teljesítmény</title>
    <para>Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesítmény. Egy 
    alapértelmezett letapogatás (<command moreinfo="none">nmap
<replaceable>gépnév</replaceable></command>) egy helyi hálózaton lévő gépen 
nagyjából 0.2 másodpercig tart. Ez épp egy pislogásnyi idő, amely azonban egyre nő, 
ahogy növekszik a célpontként meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási 
formák, mint például az UDP letapogatás, vagy a változat érzékelés számottevően 
megnövelik a letapogatás időtartamát. Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal 
beállításoknak, különösen ha korlátozták az egységnyi idő alatt kibocsátható 
válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a felgyorsítására sok 
párhuzamosítást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó alapjaiban befolyásolhatja 
az Nmap működését. Szakértő felhasználók gondosan összeállított Nmap parancsokkal 
rövid idő alatt megszerezhetik a számukra fontos információkat.</para>

    <para>A letapogatási idő csökkenthetők a nem kritikus tesztek elhagyásával és 
    az Nmap legfrissebb változatának telepítésével (gyakran történnek teljesítményt 
    növelő változtatások). Számottevő javulás érhető el az időzítési paraméterek 
    helyes megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak.</para>

<para>Néhány paraméternél használható a <literal moreinfo="none">time</literal> 
kiegészítés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban értendő, de az érték után írt 
's’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces vagy órás időtartamot 
is. Például a <option>--host-timeout</option> paraméternek átadott <literal moreinfo="none">900000</literal>, 
<literal moreinfo="none">900s</literal> és <literal moreinfo="none">15m</literal> 
értékek mind ugyanazt jelentik.</para>

    <variablelist>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>--min-hostgroup &lt;méret&gt;</option>; 
        <option>--max-hostgroup
        &lt;érték&gt;</option> (A párhuzamosan letapogatható állomások száma)
        <indexterm significance="normal"><primary>--min-hostgroup</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>--max-hostgroup</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
<para>Az Nmap képes kapuletapogatást és változat érzékelést végezni egyszerre 
több állomáson is. Az Nmap ezt úgy csinálja, hogy az IP tartományt csoportokra 
osztja és egyszerre tapogat le egy csoportot. Általában a nagyobb csoportok 
hatékonyabbak. A hátránya, hogy az egyes állomásokhoz tartozó eredmények csak 
akkor érhetők el, ha végetért a teljes csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 
50-es csoportmérettel lett elindítva, a felhasználó addig nem kap semmilyen eredményt 
(kivéve a bőbeszédű üzemmód frissítési információit), amíg az első 50 állomás 
letapogatása el nem készült.</para>

<para>Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos megoldást 
használ. Kezdésként csak egy 5 elemből álló csoportot hoz létre, így az első eredmények 
gyorsan megérkeznek. Ezután a csoportméretet folyamatosan növeli, akár 1024-ig. 
A kezdeti csoportméret pontos értéke a megadott paraméterektől függ. A hatékonyabb 
működés érdekében az Nmap nagyobb csoportokat hoz létre az UDP letapogatásoknál, 
illetve a csak néhány TCP kaput érintő letapogatásoknál.</para>

<para>Ha a <option>--max-hostgroup</option> paraméterben megadta a maximális 
csoportméretet, az Nmap ezt nem fogja túllépni. Ha megadja a <option>--min-hostgroup</option> 
paramétert, az Nmap megpróbálja a csoportméretet efölött tartani. Az Nmap kialakíthat 
kisebb csoportot is a megadottnál, ha nem áll rendelkezésre elegendő állomás a 
megadott minimális csoportméret létrehozásához. Megadható mindkét határérték is, 
hogy a csoportméret egy meghatározott sávban maradjon, de erre ritkán van szükség.</para>

<para>Ezeknek a paramétereknek nincs hatásuk a letapogatásnak abban a részében, 
mikor még csak az állomások felderítése történik. Ebbe beletartozik az egyszerű 
visszhang letapogatás is(<option>-sP</option>). Az állomások felderítése mindig nagy 
csoportokban történik a sebesség és a pontosság növelésének érdekében.</para>

<para>Ezeknek a paramétereknek az elsődleges haszna egy megfelelő méretű minimális 
csoprt létrehozása, így a teljes letapogatás gyorsabban lefut. Egy megszokott 
választás a 256-os csoport, így egy hálózat C osztályú blokkokban tapogatható le. 
Sok kaput tartalmazó letapogatásnál ezt a számot nem célszerű túllépni. Ha a letapogatás 
csak néhány kapura korlátozódik, a csoportméret akár 2048-ig (vagy tovább) is 
növelhető.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>--min-parallelism &lt;szám&gt;</option>;
        <option>--max-parallelism
        &lt;szám&gt;</option> (Párhuzamos próbák beállítása)
        <indexterm significance="normal"><primary>--min-parallelism</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>--max-parallelism</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>Ezekkel a paraméterekkel meghatározható, hogy az állomások egy csoportja 
felé párhuzamosan hány próba küldhető. Ez a kapuk letapogatására és az állomások 
felderítésér egyaránt vonatkozik. Alapesetben az Nmap a hálózat teljesítménye 
alapján kiszámítja az ideális - de folyton változó - párhuzamosság mértékét. Ha 
az átvitel során csomagvesztés alakul ki, az Nmap lassít és kevesebb próbát küld 
ki. Az ideális próbaszám a hálózat minőségének javulása alapján lassan emelkedik. 
Ezekkel a paraméterekkel egy minimum és egy maximum határt szabhat ezeknek az 
értékeknek. Ha a hálózat megbízhatatlannak bizonyul, a párhuzamosság értéke akár 
1-re is csökkenhet, míg tökéletes feltételek esetén a párszázas értéket is elérheti.</para>

<para>A legáltalánosabb felhasználás, mikor a <option>--min-parallelism</option> 
értékét egynél magasabbra állítják, hogy felgyorsítsák a gyengébb teljesítményű 
állomások vagy hálózatok letapogatását. Ezzel a paraméterrel eléggé kockázatos 
játszani, mert egy túl magas érték ronthatja a pontosságot. Ennek a paraméternek 
az állításával korlátozzuk az Nmap azon képességét, hogy a hálózat paraméterei 
alapján dinamikusan szabályozza a párhuzamos működést. A 10-es érték elég jó lehet, 
de érdemesebb ezt a paramétert csak a legvégső esetben beállítani.</para>

<para>A <option>--max-parallelism</option> paraméter szintén beállítható 1-re, 
ezzel megakadályozható, hogy az Nmap egyszerre egynél több próbát küldjön a célpont 
felé. Ez jól használható a <option>--scan-delay</option> paraméterrel együtt 
(lásd később), bár ez utóbbi önmagában is jól használható.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>--min-rtt-timeout &lt;idő&gt;</option>, 
        <option>--max-rtt-timeout &lt;idő&gt;</option>, 
        <option>--initial-rtt-timeout
        &lt;idő&gt;</option> (Próbák érvényességi ideje)
        <indexterm significance="normal"><primary>--min-rtt-timeout</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>--max-rtt-timeout</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>--initial-rtt-timeout</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>Az Nmap kezel egy futó időzítőt annak meghatározására, hogy mennyi ideig 
várjon egy próba esetén a válaszra, mielőtt feladná vagy újra megpróbálná. Ennek 
a kiszámítása azok alapján történik, hogy az előző próbákra mennyi idő alatt érkezett 
válasz. Ha a hálózati késleltetés jelentős és folyton változik, ez az érték akár 
néhány másodpercre is nőhet. Az érték indulhat egy magasabb szintről is és egy 
nem válaszoló állomás esetén ezen a szinten is marad.</para>

<para>
Az alapértelmezettnél alacsonyabb <option>--max-rtt-timeout</option> és 
<option>--initial-rtt-timeout</option> érték jelentősen lerövidíti a letapogatás 
idejét. Ez különösen igaz a visszhang nélküli (<option>-PN</option>) letapogatásoknál 
és az erős tűzfallal védett hálózatoknál. Azonban nem szabad túl agresszíven gondolkodni. 
Túl alacsony értéknél a letapogatási idő meg is nőhet, mivel a próbák ideje lejár 
és ismétlésre kerülnek, mialatt az előző próbákra adott válaszok még úton vannak 
visszafelé.</para>

<para>Ha az összes állomás egy helyi hálózaton található, 100 milliszekundum 
<option>--max-rtt-timeout</option> érték eléggé agresszív. Ha menet  közben útválasztó 
is található, érdemesebb először az ICMP ping eszközzel, vagy más csomagösszeállító 
programmal (például hping2) letesztelni a hálózat minőségét. Válassza ki 10 
csomagból a leghosszabb válaszidejűt. Az <option>--initial-rtt-timeout</option> 
értéke lehet ennek a duplája, a <option>--max-rtt-timeout</option> pedig a három- 
vagy négyszerese. A maximum RTT értékét általában nem érdemes 100 milliszekundumnál 
kisebbre és 1 másodpercnél nagyobbra választani.</para>

<para>A <option>--min-rtt-timeout</option> egy ritkán használt paraméter, de hasznos 
lehet, ha a hálózat annyira megbízhatatlan, hogy az Nmap alapértékei is túl 
agresszívnek bizonyulnak.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>


      <varlistentry>
        <term>
          <option>--max-retries &lt;próbák&gt;</option> (Hányszor küldje újra 
	  egy kapura a letapogatási próbát)
         <indexterm significance="normal"><primary>--max-retries</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


<para>Ha az Nmap nem kap választ aegy letapogatási próbára, ez jelentheti azt, 
hogy a kaput tűzfallal szűrik, vagy a válasz elveszett a hálózatban. De jelentheti 
azt is, hogy a kapu forgalma limitált és átmenetileg nem tud válaszolni. Így az Nmap 
ismét elküldi a próbát. Ha az Nmap gyenge hálózati teljesítményt érzékel, ezt 
többször is megismételheti mielőtt feladná a próbálkozást. Bár ez javítja a pontosságot, 
de egyben elnyújtja a letapogatás idejét is. Ha a teljesítmény fontos szempont, 
a letapogatás felgyorsítható az újrapróbálkozások számának korlátozásával. Megadhat 
akár <option>--max-retries 0</option> értéket is, hogy megakadályozza az újrapróbálkozást, 
azonban ez ritkán ajánlott.</para>

<para>Az alapérték (ha nem használ <option>-T</option> sablont) 10 ismétlés. Ha 
a hálózat megbízható és a célállomás forgalmát nem szabályozták, az Nmap általában csak 
egyszer ismétli meg a próbát. Így a legtöbb célpont letapogatására nincs hatással, 
ha a <option>--max-retries</option> értékét például 3-ra csökkenti. Ilyen alacsony 
értékek csak a lassú (korlátozott) célállomások letapogatását gyorsítják fel. 
Mivel adatokat veszíthet azzal, ha az Nmap korábban feladja egy kapu letapogatását, 
ezért hasznosabb a <option>--host-timeout</option> paraméter időzítésének lejártát 
megvárni és elveszteni a célponttal kapcsolatos valamennyi adatot, mint hiányos 
adatokkal dolgozni.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--host-timeout &lt;idő&gt;</option> (Lassú célpontoknál 
          ennyi idő után feladja a próbálkozást)
          <indexterm significance="normal"><primary>--host-timeout</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


<para>Néhány állomás letapogatása <emphasis>hosszú</emphasis> idő vesz igénybe. 
Ezt okozhatja gyenge vagy megbízhatatlan hálózati eszköz vagy program, a forgalom 
szabályozása, vagy egy szigorú szabályokkal rendelkező tűzfal. A letapogatott állomások 
leglassabb néhány százaléka emésztheti fel a letapogatási idő nagyrészét. Néha 
jobb csökkenteni az időveszteséget és átugrani az ilyen célpontokat már az elején. 
Adja meg a <option>--host-timeout</option> paraméterben azt a maximális időt, 
amennyit hajlandó egy-egy állomás válaszára várni. Hasznos lehet a <literal moreinfo="none">30m</literal> 
beállítás, így az Nmap nem tölt fél óránál többet egy állomás vizsgálatával. Mivel 
ezalatt az Nmap más állomásokat is vizsgálni tud, ezért ez a fél óra nem tekinthető 
teljes veszteségnek. Ha egy állomásnak lejárt az időzítése, az Nmap kihagyja a 
listából. Nen készül kapulista, nincs operációs rendszer felderítés és változat 
érzékelés sem.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>--scan-delay &lt;idő&gt;</option>;
        <option>--max-scan-delay
        &lt;idő&gt;</option> (A próbák közti késleltetés)
        <indexterm significance="normal"><primary>--scan-delay</primary></indexterm>
        <indexterm significance="normal"><primary>--max-scan-delay</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>Ezzel a paraméterrel utasíthatja az Nmap programot, hogy a célpont felé 
küldendő próbák között a megadott időtartamot várjon. Ez különösen hasznos olyan 
célpontok esetében, amelyeknek forgalma szabályozott. A Solaris állomások (sok 
mással egyetemben) például az UDP letapogatási próbákra másodpercenként csak egy 
ICMP választ küldenek. Minden további elküldött próba csak veszteség.  A <option>--scan-delay</option> 
értékének <literal moreinfo="none">1s</literal>-os beállításával az Nmap lelassítható 
erre a sebességre. Az Nmap megpróbálja érzékelni a forgalomszabályzást és pontosan 
beállítani a próbák közti késleltetést, azonban nem okoz gondot az érték kézzel 
történő megadása sem.</para>

<para>Amikor az Nmap növeli a próbák közti késleltetést, hogy megbirkózzon a 
forgalomszabályzással, a letapogatás drámaian lelassul. A <option>--max-scan-delay</option> 
paraméterrel megadhatja a két próba közti legnagyobb megengedett késleltetést. 
Ha ezt az értéket túl alacsonyra választja, az feleslegesen újraküldött csomagokat 
generál, ami egy szigorú forgalomkorlátozással működő állomásnál kihagyott kapukhoz 
vezethet.</para>

<para>A <option>--scan-delay</option> paraméter másik felhasználása a küszöbérték 
figyelés alapján működő behatolás érzékelő és megelőző rendszerek (IDS/IPS) megtévesztése.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term><option>--defeat-rst-ratelimit</option>
        <indexterm significance="normal"><primary>--defeat-rst-ratelimit</primary></indexterm></term>
        <listitem>

<para>Sok állomás hosszú késleltetésű forgalomszabályzást használ a kiküldhető 
ICMP hibaüzenetek (például kapu nem elérhető) mennyiségének korlátozására. Néhány 
rendszer ugyanilyen korlátozásokat használ az RST (reset) csomagok esetébenis. Ez 
drámaian lelassítja az Nmap működését, mivel megpróbál alkalmazkodni ehhez a 
korlátozáshoz. A <option>--defeat-rst-ratelimit</option> paraméterrel utasíthatja 
az Nmap programot, hogy hagyja figyelmen kívül az ilyen korlátozásokat (például 
a SYN letapogatásnál, mely a nem válaszoló kapukat nem <literal moreinfo="none">nyitott</literal> 
állapotúként kezeli).</para>

<para>Ennek a paraméternek a használata csökkenti a pontosságot, hiszen néhány kapu 
elérhetetlennek bizonyul, mivel az Nmap nem vár eléggé sokáig a korlátozott RST 
válaszra. Egy SYN letapogatásnál a válasz nélküli kapuk jelölése <literal moreinfo="none">szűrt</literal> 
lesz ahelyett, hogy az RST csomag megvárásával <literal moreinfo="none">zárt</literal> 
jelölést kapna. Ez a paraméter hasznos lehet akkor, ha csak a nyitott kapuk érdekesek 
és nem kell különbséget tenni a <literal moreinfo="none">zárt</literal> és a 
<literal moreinfo="none">szűrt</literal> kapuk között.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-T
          &lt;paranoid|sneaky|polite|normal|aggressive|insane&gt;</option>
          (Időzítési sablon)
        <indexterm significance="normal"><primary>--T</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


<para>Bár az előzőekben tárgyalt időzítési paraméterek eléggé hatékonyak és 
eredményesek, de néhány felhasználó túl bonyolultnak találhatja őket. Ráadásul 
a megfelelő értékek kiválasztása gyakran hosszabb idő igényel, mint az optimalizálni 
kívánt letapogatási művelet maga. Az Nmap felkínál egy egyszerűbb megközelítést is 
hat időzítési sablon segítségével. Ezeket megadhatja a <option>-T</option> paraméterrel 
és a számukkal (0–5) vagy a nevükkel. A sablonok nevei: <option>paranoid</option> (<option>0</option>), 
<option>trükkös [sneaky])</option> (<option>1</option>), <option>udvarias [polite]</option>
(<option>2</option>), <option>normál [normal]</option> (<option>3</option>), <option>agresszív [aggressive]</option> 
(<option>4</option>) és <option>rült [insane]</option> (<option>5</option>). Az 
első kettő a behatolásérzékelők megtévesztésére szolgál. Az udvarias mód lassú 
letapogatást végez kevesebb sávszélességet, valamint a célállomáson kevesebb 
erőforrást használva. A normál mód az alapértelmezett, így a <option>-T3</option> 
paraméter megadása semmilyen változást nem idéz elő. Az agresszív mód felgyorsítja 
a letapogatást azt feltételezve, hogy gyors és megbízható hálózatot használ. 
Végül az őrült mód azt feltételezi, hogy egy különösen gyors hálózatot használ és 
a sebesség érdekében hajlandó feláldozni valamennyit a pontosságból.</para>

<para>Ezekkel a sablonokkal megadható, hogy a letapogatás mennyire legyen agresszív, 
de meghagyja a lehetőséget az Nmap programnak, hogy az időzítéseket maga álltsa be. 
A sablonok ezen kívül elvégeznek néhány olyan sebesség beállítást, melyek önálló 
paraméterként jelenleg nem adhatók meg. Például a <option>-T4</option> paraméter 
megakadályozza, hogy a dinamikusan változó letapogatásikésleltetés a TCP kapukon 
meghaladja a 10 milliszekundumot, míg a <option>-T5</option> paraméter ugyanezt 
az értéket 5 milliszekundumra korlátozza. A sablonok mellett továbbra is használhatóak 
az egyedi időzítési paraméterek és ezek minden esetben felülbírálják a sablonokban 
beállított alapértékeket. Modern és megbízható hálózatok letapogatása esetén ajánlott 
a <option>-T4</option> paraméter használata. Tartsa meg ezt a paramétert még akkor 
is, ha egyedi időzítési paramétereket használ, így kihasználhatja a sablonban lévő 
kisebb extra optimalizációt is.</para>

<para>Ha tisztességes szélessávú vagy ethernet kapcsolatot használ, javasolt a 
<option>-T4</option> paraméter állandó használata. Néhányan szeretik használni a 
<option>-T5</option> paramétert, ám ez sok esetben túl agresszív lehet. Vannak akik 
a <option>-T2</option> paramétert szeretik használni, mert azt gondolják, hogy így 
kisebb valószínűséggel döntik romba a célpontot, vagy mert magukat általában udvarias 
embernek gondolják. Ők azonban gyakran nem veszik észre, hogy a <option>-Tpolite</option> 
valójában milyen lassú. Ez a letapogatás tízszer hosszabb is lehet, mint egy 
alapértelemeztt. Az alapértelmezett időzítésnél (<option>-T3</option>) ritkán 
fordulnak elő összeomlások vagy sávszélesség problémák, ezért vatoss letapogatásnál 
célszerű ezt használni. Ezeknek a problémáknak a csökkentésére sokkal alkalmasabb 
a változat érzékelés elhagyása, mint az időzítési paraméterek állítgatása.</para>

<para>Bár a <option>-T0</option> és <option>-T1</option> paraméterek hasznosak 
a behatolásérzékelők megtévesztésére, de sok célgép vagy kapu esetén a letapogatási 
idő különösen elnyújtják. Ilyen hosszú letapogatások esetén hasznosabb az időzítési 
paraméterek kézzel történő beállítása, mint a <option>-T0</option> és <option>-T1</option> 
paraméterekhez tartozó konzerv értékek használata.</para>

<para>A <option>T0</option> fő működési elve a letapogatások sorbaállítása, így 
egyszerre csak egy kaput tapogat le és a minden próba után vár 5 percet. A 
<option>T1</option> és <option>T2</option> beállításai hasonlóak, de a próbák 
között csak 15 másodpercet, illetve 0.4 másodpercet várnak. A <option>T3</option> 
az Nmap alapértelmezett beállítása, mely már használja a párhuzamos működést is. 
A <option>T4</option> paraméter megfelel a <option>--max-rtt-timeout 1250 
--initial-rtt-timeout 500 --max-retries 6</option> beállításoknak és a TCP letapogatási 
késleltetést 0.01 másodpercre állítja. A <option>T5</option> megfelel a 
<option>--max-rtt-timeout 300 --min-rtt-timeout 50 
--initial-rtt-timeout 250 --max-retries 2 --host-timeout 15m</option> beállításoknak 
és a TCP letapogatási késleltetést 5 milliszekundumra állítja.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-bypass-firewalls-ids">
    <title>Tűzfal/IDS megkerülés és becsapás</title>

<para>Az Internet úttörőinek szeme előtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, 
egy univerzális IP címtartománnyal, melyben bárki bárkivel kapcsolatot létesíthet. 
Itt bármely állomás információt kérhet és adhat bármely állomásnak. Az emberek 
a munkahelyükről is elérhetik az otthoni rendszereiket, beállíthatják a légkondicionálót, 
vagy kinyithatják az ajtó egy korán érkezett vendég előtt. Azonban a címtartomány 
szűkössége és bizonyos biztonsági megfontolások miatt ennek a látomásnak a megvalósítása 
nehézkessé vált. Az 1990-es évek elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepíteni azzal 
a kifejezett szándékkal hogy az információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű 
hálózatokat kerítettek le az Internetről alkalmazás szűrőkkel, hálózati címfordítókkal 
és csomagszűrőkkel. Az információ szabad áramát szigorúan szabályozott csatornákba
kényszerítették.</para>

<para>A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezítik egy 
hálózat felderítését. Nehezebbé teszik a hétköznapi hálózati felderítést, mivel 
éppen ebbőlk a célból tervezik őket. Mindezek ellenére az Nmap számos lehetőséget 
kínál az ilyen komplex hálózatok megértéséhez és a szűrők működésének ellenőrzéséhez. 
Arra is lehetőséget biztosít, hogy bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg 
tudjunk kerülni. Az egyik legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének megértésére, 
ha megpróbálja legyőzni azt. Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki 
néhány technikát ebből a fejezetből a saját hálózata ellen. Indítson el egy FTP 
ugráló letapogatást, egy üresjárati letapogatást, csomagtöredék alapú támadást vagy 
próbáljon alagutat létrehozni egy saját proxy kiszolgálón keresztül.</para>

<para>Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban 
ellenőrzik a hálózati forgalmat behatolásérzékelő rendszerekkel (IDS). Az összes 
nagyobb ilyen rendszer olyan szabálykészlettel érkezik, mely képes érzékelni az
Nmap letapogatásait, mivel az ilyen letapogatások általában egy közelgő támadás 
előjelei. A legtöbb ilyen terméket azóta átalakították behatolás <emphasis>megelőző</emphasis> 
rendszerré (IPS), mivel képesek blokkolni a gyanúsnak ítélt forgalmat. A hálózati 
rendszergazdák és az IDS rendszerek szállítóinak nagy bánata, hogy a csomagok 
egyszerű analizálásával nagyon nehéz felismerni a rossz szándékot. A kellő türelemmel 
és szakértelemmel rendelkező támadók az Nmap egyes paramétereinek a segítségével 
könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg kell 
küzdeniük a rengeteg téves jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki 
riasztást vagy okozhatja a forgalom blokkolását.</para>

<para>Időnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosítson lehetőséget 
a tűzfalak megkerülésére, vagy az IDS rendszerek megtévesztésére. Azzal érvelnek, 
hogy ezeket sokkal inkább fogja egy támadó rossz szándékkal használni, mint egy 
rendszergazda a biztonság növelésére. Ezzel a logikával az a probléma, hogy a 
támadók akkor is ezeket a módszereket fogják használni, legfeljebb más eszközt 
fognak használni, vagy maguk írják bele azokat az Nmap programba. Eközben a 
rendszergazdák egyre nehezebben fogják tudni ellátni a munkájukat. Sokkal jobb 
védekezés egy modern, folyamatosan javított FTP kiszolgálót használni, mint egy 
FTP ugráló letapogatást megvalósító program terjesztését megakadályozni.
</para>

<para>Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek 
felismerésére és érzékelésére. Ehhez tudás és tapasztalat szükséges. Egy ilyen 
témájú oktatóanyag meghaladja ennek a leírásnak a kereteit, így csak a kapcsolódó 
paraméterek felsorolására és működésük rövid leírására szorítkozunk.</para>

<variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>-f</option> (csomagok tördelése);
          <option>--mtu</option> (a megadott MTU érték használata)
          <indexterm significance="normal"><primary>-f</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>--mtu</primary></indexterm>
        </term>

        <listitem>
          <para>Az <option>-f</option> paraméter használatakor a megadott letapogatást 
	  (beleértve a visszhang letapogatást is) az Nmap apróra tördelt IP csomagokkal 
	  hajtja végre. Az alapötlet az, hogy osszuk el a TCP fejlécet több csomagra, 
	  így nehezítve meg a csomagszűrők, behatolás érzékelők és más zavaró eszközök 
	  dolgát a tevékenységünk felismerésében. Azonban legyen óvatos! Néhány 
	  programnak gondot jelent az ilyen apró csomagok kezelése. A jó öreg 
	  Sniffit szaglászóprogram az első töredék vételekor azonnal szegmentációs 
	  hibát okoz. Ha egyszer adja meg ezt a paramétert, az Nmap 8 bájtos vagy 
	  kisebb darabokra tördeli a csomagokat az IP fejléc után. Így egy 20 bájtos 
	  TCP fejlécet 3 csomagra oszt fel, 2 csomag 8 bájtot, egy csomag pedig 
	  a maradék 4 bájtot fog szállítani. Természetesen minden darab tartalmaz 
	  egy IP fejlécet is. Ha ismét megadja az <option>-f</option> paramétert, 
	  akkor 16 bájtos töredékeket fog használni (csökkentve a töredékek számát). 
	  De megadhat saját eltolási értéket is az <option>--mtu</option> paraméter 
	  használatával. Ne használja egyszerre az <option>-f</option> és az 
	  <option>--mtu</option> paramétert. Az eltolás értékének mindig oszthatónak 
	  kell lennie nyolccal. Míg egyes csomagszűrőkön és tűzfalakon nem csúsznak 
	  át a töredezett csomagok (ilyen például a Linux rendszermag bekapcsolt 
	  CONFIG_IP_ALWAYS_DEFRAG paramétere, mely sorba állítja a töredékeket), 
	  addig egyes eszközök nem engedhetik meg ezt a teljesítmény csökkenést, 
	  így tiltják ezt a lehetőséget. Ismét más rendszerek azért nem engedélyezik 
	  ezt, mert a töredékek más-más útvonalon érkezhetnek a hálózatba. Néhány 
	  forrásrendszer a rendszermagon belül állítja össze a kimenő csomagtöredékeket. 
	  Erre példa a Linux iptables kapcsolatkövetési modulja. Hogy biztos lehessen 
	  abban, hogy a kimenő csomagok töredezettek, futtasson a letapogatással 
	  együtt egy szaglászót is, mint például a <application moreinfo="none">Wireshark</application>. 
	  Ha az ön operációs rendszer ilyen problémákat okoz, próbálja ki a 
	  <option>--send-eth</option> paramétert, így kikerülheti az IP réteget 
	  és nyers ethernet kereteket küldhet el.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-D &lt;csali1 [,csali2][,ME],...&gt;</option>
          (Letapogatás álcázása csalikkal)
          <indexterm significance="normal"><primary>-D</primary></indexterm> 
        </term>
        <listitem>
          <para>Végrehajt egy letapogatást csalik használatával, így a célpont 
	  azt érzékeli, hogy a csaliként megadott állomások is letapogatással 
	  próbálkoznak. Így az IDS rendszere egyidőben 5-10 letapogatást is érzékel, 
	  de nem tudja eldönteni, melyik a valós IP cím és melyik az ártatlan csali. 
	  Bár ezek legyőzhetőek útválasztón keresztüli nyomkövetéssel, a válasz 
	  eldobásával és más aktív eljárásokkal, de általánosságban ez egy jó 
	  mödszer a saját IP cím elrejtésére.</para>

          <para>A csalikat listáját vesszővel kell elválasztani. Kiegészítésként 
	  használhatja a <literal moreinfo="none">ME</literal> paramétert a csalik 
	  listájában, amely a saját IP címét jelenti. Ha a <literal moreinfo="none">ME</literal> 
	  paramétert a hatodik vagy későbbi pozícióban használja, a legtöbb 
	  letapogatás érzékelő (mint például a Solaris Scanlogd) valószínűleg 
	  egyáltalán nem fogja megjeleníteni az IP címét. Ha nem használja a 
	  <literal moreinfo="none">ME</literal> paramétert, az Nmap véletlen pozícióba 
	  teszi az IP címét. Használhatja az RND paramétert, így véletlenszerű, 
	  nem fenntartott IP címeket generálhat, vagy az RND:&lt;szám&gt; paramétert, 
	  így a &lt;szám&gt;-nak megfelelő mennyiségű IP címet kap.</para>
	  <para>Jegyezze meg, hogy a megadott csaliknak élő állomásoknak kell 
	  lenniük, különben véletlenül SYN elárasztásnak teheti ki a célpontokat. 
	  Ráadásul eléggé könnyű kitalálni a támadó kilétét, ha az IP címek közül 
	  csak egy él a hálózaton. Célszerűbb nevek helyett IP címeket használni 
	  (így a csalik hálózatában lévő névszerverek naplóiban nem jelenik meg 
	  az Ön IP címe).</para>

          <para>A program a csalikat mind a kezdeti visszhang letapogatásnál (az 
	  ICMP, SYN, ACK vagy bármi más használatakor) mind a későbbi kapuletapogatásoknál 
	  használja. Szintén használja a csalikat a távoli ooperációs rendszer 
	  felderítésekor (<option>-O</option>). Nem használ csalikat a változat 
	  érzékeléskor és a TCP kapcsolódási letapogatásnál.</para>

          <para>Nem érdemes túl sok csalit használni, mivel lelassíthatja a 
	  letapogatást és ronthatja a pontosságot. Ezen kívül néhány szolgáltató 
	  kiszűri a hamisított csomagokat, bár a legtöbb nem foglalkozik velük 
	  egyáltalán.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-S &lt;IP cím&gt;</option> (Hamis forráscím)
          <indexterm significance="normal"><primary>-S</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Néhány esetben az Nmap nem tudja meghatározni az Ön forráscímét 
	  (ilyenkor az Nmap figyelmeztető üzenetet küld). Ilyenkor az <option>-S</option> 
	  paraméter után adja meg annak a hálózati illesztőnek az IP címét, amelyen 
	  keresztül a csomagokat küldeni szeretné.</para>

          <para>Ennek a paraméternek egy másik lehetséges használata, hogy amikor 
	  a célponttal elhiteti, hogy <emphasis>valaki más</emphasis> próbálja 
	  meg letapogatni. Képzelje el, amikor egy cég azt látja, hogy egy 
	  versenytársa próbálja meg letapogatni! Az ilyen használathoz általában 
	  szükség van az <option>-e</option> és a <option>-PN</option> paraméterek 
	  használatára is. Jegyezze meg, hogy ilyenkor semmilyen választ nem fog 
	  kapni (azok a hamisított feladóhoz továbbítódnak), így az Nmap sem tud 
	  használható jelentést készíteni.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-e &lt;illesztő&gt;</option> (Megadott illesztő használata)
          <indexterm significance="normal"><primary>-e</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Megadja, hogy az Nmap melyik illesztőt használja a csomagok 
	  küldésére és fogadására. Az Nmap ezt automatikusan is képes érzékelni, 
	  de meg is adhatja, ha ez nem történik meg.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--source-port &lt;kapu száma&gt;;</option>
          <option>-g &lt;portnumber&gt;</option> (A forráskapu számának hamisítása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--source-port</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>--g</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

<para>Az egyik meglepően elterjedt hiba, hogy a forráskapu alapján bíznak meg 
egyes hálózati forgalmakban. Könnyű megérteni, miért is van ez így. Egy rendszergazda 
szeretne beállítani egy új, csillogó tűzfalat. Azonban a beüzemelés után a felhasználók 
elárasztják a panaszaikkal, mivel a programjaik többé nem működnek. Különösen 
a névfeloldással lehetnek problémák, mivel a külső hálózatból érkező UDP DNS 
válaszok többé nem tudnak belépni a belső hálózatba. Az FTP egy másik szokványos 
példa. Aktív FTP átviteleknél a kiszolgáló megpróbál visszafelé felépíteni egy 
kapcsolatot az ügyfél által kért fájl átviteléhez.</para>

<para>Ezekre a problémákra léteznek biztonságos megoldások, akár alkalmazásszűrők, 
akár protokoll feldolgozó tűzfalmodulok formájában. Sajnos vannak könnyebb, de kevésbé 
biztonságos megoldások is. Felismervén, hogy a DNS válaszok az 53-as kapuról, az 
aktív FTP kapcsolatok pedig a 20-as kapuról érkeznek, a legtöbb rendszergazda 
beleesik abba a csapdába, hogy egyszerűen engedélyezi ezekről a kapukról a bejövő 
forgalmat. Gyakran azt feltételezik, hogy a támadók nem ismerik fel és nem használják 
ki ezeket a réseket. Máskor úgy gondolják, hogy ez csak ideiglenes lesz, amíg egy 
biztonságosabb megoldást nem találnak. Aztán elfelejtkeznek róla.</para>

<para>Ám nemcsak a túlterhelt rendszergazdák esnek ebbe a csapdába. Számos termék 
érkezik ilyen gyenge szabályokkal. Különösen a Microsoft bűnös ebben a körben. 
A Windows 2000 és Windows XP rendszerekkel szállított IPsec szűrő tartalamaz egy 
hallgatólagos szabályt, mely beenged minden TCP és UDP forgalmat, mely a 88-as 
forráskapuról érkezik (Kerberos). Egy másik, jól ismert eset volt a Zone Alarm 
személyi tűzfalakban a 2.1.25-ös változatig meglévő hiba, mely beengedett minden 
UDP forgalmat az 53-as (DNS) vagy a 67-es (DHCP) forráskapukról.</para>

<para>Ezeknek a hibáknak a kihasználásához az Nmap a <option>-g</option> és a 
<option>--source-port</option> paramétereket biztosítja (ezek egyenértékűek). 
Csak adja meg kapu számát és amennyiben lehetséges, az Nmap ezzel a forráskapuval 
fogja elküldeni a próbákat. Bizonyos operációs rendszer érzékelési tesztekhez az 
Nmap más kaput fog használni a helyes működéshez. A DNS kérések végrehajtásakor 
a <option>--source-port</option> beállításait nem veszi figyelembe, mivel ezeknek 
a kéréseknek a kezelését az Nmap a rendszer könyvtárain keresztül végzi. A legtöbb 
TCP letapogatás, beleértve a SYN letapogatást, valamint az UDP letapogatás teljes 
mértékben támogatja ezt a paramétert.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--data-length &lt;szám&gt;</option> (Véletlen adatok
          hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz)
          <indexterm significance="normal"><primary>--data-length</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Normális esetben az Nmap csak minimális méretű csomagokat küld,
	  melyek csak a fejlécet tartalmazzák. Így a TCP csomagjai általában csak 
	  40, az ICMP visszhang kérései pedig csak 28 bájt hosszúak. Ennek a 
	  paraméternek a hatására az Nmap a megadott számú véletlen bájtot fűz 
	  hozzá a legtöbb elküdött csomaghoz. Az operációs rendszer érzékelésének 
	  (<option>-O</option>) próbacsomagjait ez nem érinti, mivel a pontosság 
	  miatt itt állandó próbákra van szükség. A legtöbb visszhang és kapuletapogató 
	  csomag azonban támogatja ezt a paramétert. Ez egy kicsit lelassítja a 
	  letapogatást, viszont kevésbé lesz feltűnő.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
      <term>
      <option>--ip-options &lt;S|R [útvonal]|L [útvonal]|T|U ... &gt;;</option>
      <option>--ip-options &lt;hexa karakterlánc&gt;</option>  (Csomagok küldése 
      megadott IP paraméterekkel)
      <indexterm significance="normal"><primary>--ip-options</primary></indexterm>
      </term>
      <listitem>
      <para>Az <ulink url="http://www.ietf.org/rfc/rfc0791.txt">IP protokoll</ulink> 
      leírása felkínál pár paramétert, melyek a csomagok fejlécében használhatók. 
      Nem úgy, mint a széles körben használt TCP paraméterek, az IP paraméterek 
      ritkán láthatók praktikus és biztonsági megfontolások miatt. Valójában az 
      Interneten lévő legtöbb útválasztó blokkolja a veszélyes paramétereket, mint 
      például a forrás nyomkövetést. Néhány esetben a paraméterek hasznosak lehetnek 
      a célpont felé vezető útvonal felderítésében és manipulálásában. Például 
      felhasználhatja az útvonal rögzítése paramétert a célponthoz vezető útvonal 
      felderítéséhez még akkor is, ha a hagyományos traceroute nem jár sikerrel. 
      Vagy ha a csomagokat bizonyos tűzfalak eldobják, megadhat egy másik útvonalat 
      a szigorú és a laza útválasztás paraméterekkel.</para>

      <para>Az IP paraméterek megadásának leghatásosabb módja ha az <option>--ip-options</option> 
      után beírja az értékeket. A hexadecimális értékeket mindig <literal moreinfo="none">\x</literal> 
      karakterrek kezdje, majd következik két szám. Bizonyos karaktereket ismételhet 
      is, ha a karakter után egy csillagot ír, majd megadja az ismétlések számát. 
      Például a <literal moreinfo="none">\x01\x07\x04\x00*36\x01</literal> egy olyan 
      hexadecimális karaktersorozat, mely 36 darab NULL bájtot tartalmaz.</para>

      <para>Az Nmap a paraméterek megadásának egy rövidebb módját is felkínálja. 
      Az <literal moreinfo="none">R</literal>, <literal moreinfo="none">T</literal> 
      és <literal moreinfo="none">U</literal> paraméterekkel az útvonal rögzítését, 
      az időbélyeg rögzítését, vagy mindkettőt kérheti. A laza vagy a szigorú 
      útvonalkövetést az <literal moreinfo="none">L</literal> vagy az <literal moreinfo="none">S</literal> 
      paraméter és az IP címek szóközzel elválasztott listájának megadásával 
      kérhet.</para>

      <para>Ha szeretné nyomon követni az elküdött és a beérkezett csomagokban 
      lévő beállításokat, adja meg a <option>--packet-trace</option> paramétert. 
      Ha további információkra és példákra kíváncsi az Nmap programban használható 
      IP paraméterekkel kapcsolatban, látogasson el a 
      <ulink url="https://seclists.org/nmap-dev/2006/q3/0052.html"></ulink> címre.
      </para>

      </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--ttl &lt;érték&gt;</option> (A time-to-live mező beállítása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--ttl</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Beállítja az IPv4 csomag time-to-live mezőjét a megadott értékre.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--randomize-hosts</option> (Összekeveri a célpontok sorrendjét)
          <indexterm significance="normal"><primary>--randomize-hosts</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Utasítja az Nmap programot, hogy a letapogatás előtt keverje össze 
	  a célpontok csoportjának sorrendjét (maximum 16384 gép). Ez a letapogatást 
	  kevésbé nyilvánvalóvá teszi a legtöbb hálózati megfigyelő rendszer számára, 
	  különösen ha egy lassú időzítéssel is kombinálja. Ha nagyobb csoportot 
	  szeretne megkeverni, állítsa be a PING_GROUP_SZ paramétert az <filename moreinfo="none">nmap.h</filename> 
	  fájlban és fordítsa le újra a programot. Egy másik megoldás lehet, ha 
	  a célpontok címeit egy lista letapogatással szedi össze (<option>-sL -n -oN 
          <replaceable>fájlnév</replaceable></option>), megkeveri azokat egy Perl 
	  parancsfájllal, majd ezt a listát adja át az Nmap programnak az 
          <option>-iL</option> paraméterrel.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--spoof-mac &lt;MAC cím, előtag vagy gyártó
          name&gt;</option> (MAC cím hamisítása)
        <indexterm significance="normal"><primary>--spoof-mac</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Arra utasítja az Nmap programot, hogy az összes elküldött ethernet 
	  kerethez a megadott MAC címet használja. Ehhez a paraméterhez automatikusan 
	  hozzáadódik a <option>--send-eth</option> paraméter is, így biztosítva, 
	  hogy az Nmap valójában ethernet-szintű csomagokat küldjön. A MAC cím 
	  több formátumban is megadható. Ha a megadott paraméter egy egyszerű 
	  <quote>0</quote>, az Nmap egy teljesen véletlen MAC címet választ arra 
	  munkamenetre. Ha a megadott karakterlánc páros számú hexadecimális számból 
	  áll (a párok elválaszthatók kettősponttal), az Nmap ezt a MAC címet fogja 
	  használni. Ha kevesebb, mint 12 számjegyet adott meg, az Nmap a fennmaradó 
	  részt véletlen értékekkel tölti fel. Ha a megadott érték nem 0 vagy 
	  hexadecimális karakterlánc, az Nmap elvégez egy keresést az <filename moreinfo="none">nmap-mac-prefixes</filename> 
	  fájlban, hogy található-e a megadott karakterlánccal megegyező nevű 
	  gyártó (ez érzékeny a nagy- és kisbetűkre). Ha talál egyezést, az Nmap 
	  a gyártó OUI mezőjét fogja használni (3 bájtos előtag), a fennmaradó 3 
	  bájtot pedig véletlen értékekkel tölti fel. Példák az érvényes <option>--spoof-mac</option> 
	  paraméterre: <literal moreinfo="none">Apple</literal>, <literal moreinfo="none">0</literal>,
	  <literal moreinfo="none">01:02:03:04:05:06</literal>, <literal moreinfo="none">deadbeefcafe</literal>, 
	  <literal moreinfo="none">0020F2</literal> és <literal moreinfo="none">Cisco</literal>.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--badsum</option> (Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel)
        <indexterm significance="normal"><primary>--badsum</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Az Nmap a csomagokat hamis TCP vagy UDP ellenőrző összeggel fogja 
	  elküldeni a célpont felé. Mivel elméletileg minden állomás IP verme az 
	  ilyen csomagokat helyesen eldobja, ezért bármilyen válasz tűzfalra vagy 
	  IDS rendszerre utal, melyek nem foglalkoznak az ellenőrző összeg 
	  vizsgálatával. További részletek erről a technikáról a <ulink url="https://nmap.org/p60-12.txt"></ulink> 
	  címen.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

    </variablelist>

  </refsect1>

  <refsect1 id="man-output">
    <title>Kimenet</title>

    <para>Bármely biztonsági eszköz csak annyira hasznos, amennyire az általa 
    generált kimenet használható. A bonyolult tesztek és eljárások keveset érnek, 
    ha az eredményt nem áttekinthető és érhető módon szolgáltatják. Az Nmap programot 
    annyiféle módon használják emberek és más programok is, hogy egyféle kimeneti 
    formátum nem lenne megfelelő mindenkinek. Így az Nmap többféle formátumot 
    kínál, beleértve az emberek számára hasznos interaktív módot és a programok 
    által könnyen feldolgozható XML-t.</para>

<para>A különböző kimeneti formátumok mellett az Nmap néhány paraméterrel lehetővé 
teszi mind a kimenet, mind a hibakeresési információk bőbeszédűségének beállítását. 
A kimenti adatok mind a szabványos kimenetre, mind egy megadott nevű fájlba kerülhetnek. 
Az Nmap képes a fájlhoz hozzáfűzni, vagy felülírni azt. A kimeneti fájlok alkalmasak 
még megszakított letapogatások folytatására is.</para>

<para>Az Nmap kimenete öt különféle formátumban érhető el. Az alapértelmezett 
elnevezése az <literal moreinfo="none">interaktív kimenet</literal> amely a szabványos 
kimenetre kerül (stdout). Létezik még egy <literal moreinfo="none">normál kimenet</literal> 
is, mely csak annyiban különbözik az <literal moreinfo="none">interaktívtól</literal>, 
hogy kevesebb futásidejű üzenetet és figyelmeztetést jelenít meg, mivel feltételezi, 
hogy az adatok elemzésére csak a letapogatás befejezése után kerül sor, nem pedig 
folyamatosan.</para>

<para>Az XML kimenet az egyik legfontosabb kimeneti típus, mivel átalakítható HTML 
dokumentummá, könnyen feldolgozható más programmal (mint például az Nmap grafikus 
felülete) és adatbázisba is importálható.</para>

<para>A fennmaradó két kimeneti típus közül az egyik az egyszerű 
<literal moreinfo="none">grep által feldolgozható kimenet</literal>, mely a legtöbb 
információt jeleníti meg az állomásról egy sorban, a másik a <literal moreinfo="none">sCRiPt KiDDi3 0utPUt</literal> 
azoknak, akik úgy gondolnak magukra, mint |&lt;-r4d.</para>

<para>Míg az alapértelmezett interaktív kimenetnek nincs parancssori kapcsolója, 
a többi négy formátum ugyanazt a szintaktikát használja. Egyetlen paraméterük van, 
az eredményt tároló fájl neve. Több formátum is megadható egyszerre, de minden 
formátum csak egyszer használható. Például ha szeretné később átnézni a normál 
kimenet eredményét és egyben szeretné programmal is feldolgozni, akkor használhatja 
az <option>-oX myscan.xml -oN myscan.nmap</option> paramétert. Bár ebben a fejezetben 
az egyszerűség kedvéért rövid fájlneveket használunk (például <literal moreinfo="none">myscan.xml</literal>), 
általában ajánlott hosszabb, jelentéssel bíró neveket használni. A nevek kiválasztásakor 
figyeljünk a személyes igényekre, használhatunk dátumot, vagy egy-két szavas rövid 
leírást a munka típusáról.</para>

<para>Bár ezekkel a paraméterekkel az eredményeket fájlba menthetjük, az Nmap ettől 
függetlenül az interaktív kimenetet megjeleníti a szabvány kimeneten. Például az 
<command moreinfo="none">nmap -oX myscan.xml célpont</command> parancs az XML kimenetet a 
<filename moreinfo="none">myscan.xml</filename> fájlba írja és egyben megjeleníti 
azt az interaktív kimenetet is, amely az <option>-oX</option> paraméter megadása 
nélkül is megjelent volna. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha a kimeneti formátum 
után egy kötőjelet ad meg paraméterként. Ilyenkor az Nmap kikapcsolja az interaktív 
kimenetet és ehelyett a szabványos kimeneti adatfolyamba írja a kívánt kimeneti 
formátumú adatokat. Így az <command moreinfo="none">nmap -oX - célpont</command> 
parancs csak a stdout eszközre küldi el az XML kimenetet. A komoly hibákat továbbra 
is a normál hibakimenetre, a stderr eszközre írja.</para>

<para>Az Nmap más paramétereitől eltérően a naplófájl paraméterjelzője (mint az 
<option>-oX</option>) és a fájlnév vagy kötőjel között kötelező szóközt hagyni. 
Ha ezt elhagyja és például az <option>-oG-</option> vagy az <option>-oXscan.xml</option> 
formátumban adja meg a paramétert, akkor kompatibilitási okoból egy <emphasis>normál formátumú</emphasis> 
kimeneti fájl jön létre <filename moreinfo="none">G-</filename> és <filename moreinfo="none">Xscan.xml</filename> 
nevekkel.</para>

<para>Ezek közül a paraméterek közül mindegyik támogatja a fájlnevek 
<function moreinfo="none">strftime()</function>-szerű átalakítását. A 
<literal moreinfo="none">%H</literal>, <literal moreinfo="none">%M</literal>, 
<literal moreinfo="none">%S</literal>, <literal moreinfo="none">%m</literal>, 
<literal moreinfo="none">%d</literal>, <literal moreinfo="none">%y</literal> és 
<literal moreinfo="none">%Y</literal> megadása pontosan azt jelenti, mint az 
<function moreinfo="none">strftime()</function> függvényben. A <literal moreinfo="none">%T</literal> 
ugyanazt jelenti, mint a <literal moreinfo="none">%H%M%S</literal>, a <literal moreinfo="none">%R</literal> 
ugyanazt jelenti, mint a <literal moreinfo="none">%H%M</literal> és a <literal moreinfo="none">%D</literal> 
ugyanazt jelenti, mint a <literal moreinfo="none">%m%d%y</literal>. ha a <literal moreinfo="none">%</literal> 
jelet bármilyen más karakter követi, akkor azt a karaktert egyszerűen tovább adja 
(például a <literal moreinfo="none">%%</literal> egy százalékjelet ad tovább). 
Így az <option>-oX 'scan-%T-%D.xml'</option> paraméter megadása egy XML fájlt hoz 
létre <filename moreinfo="none">scan-144840-121307.xml</filename> névvel.</para>

<para>Az Nmap lehetőséget biztosít a letapogatás részletességének beállítására, 
valamint arra, hogy az eredményeket hozzáfűzze egy meglévő fájlhoz ahelyett, hogy 
felülírná. A paraméterek leírása az alábbiakban található.</para>

<variablelist><title>Nmap kimeneti formátumok</title>
      <varlistentry>
        <term>
        <option>-oN &lt;fájlnév&gt;</option> (normál kimenet)
          <indexterm significance="normal"><primary>-oN</primary></indexterm></term>
        <listitem>

          <para>Ezzel a kéréssel a <literal moreinfo="none">normál kimenet</literal> 
	  a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Ahogy a fentiekben olvashatta, 
	  ez egy kicsit különbözik az <literal moreinfo="none">interaktív kimenettől</literal>.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-oX &lt;fájlnév&gt;</option> (XML kimenet)
          <indexterm significance="normal"><primary>-oX</primary></indexterm></term>
        <listitem>


          <para>Ezzel a kéréssel az <literal moreinfo="none">XML kimenet</literal> 
	  a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Az Nmap a fájlhoz hozzáfűz egy 
	  dokumentum típusmeghatározást si (DTD), így az XML feldolgozók ellenőrizhetik 
	  az Nmap XML kimenetét. Bár ez elsősorban programbeli felhasználásra 
	  készült, de segítséget nyújt az embereknek is az Nmap XML kimenetének 
	  értelmezésében. A DTD leírja a formátum érvényes elemeit és gyakran 
          felsorolja a tulajdonságokat és azok értékeit is. A legfrissebb változat 
	  mindig megtalálható a <ulink url="https://nmap.org/data/nmap.dtd"></ulink> 
	  címen.</para>

          <para>XML egy stabil formátumot kínál, mely programból könnyen 
	  feldolgozható. Ingyenes XML feldolgozók az összes nagyobb programozási 
	  nyelvhez elérhetők, beleértve a C/C++, Perl, Python és Java nyelveket. 
	  Az Nmap kimenetének feldolgozására és működésének vezérlésére a legtöbb 
	  nyelvhez már készültek kapcsolódó munkák. Perl CPAN példák találhatók a 
          <ulink url="http://sourceforge.net/projects/nmap-scanner/">Nmap::Scanner</ulink> 
          és a <ulink url="http://www.nmapparser.com">Nmap::Parser</ulink> címeken. 
	  A legtöbb esetben az XML az előnyben részesített formátum.</para>

          <para>Az XML kimenet hivatkozik egy XSL stíluslapra, melynek segítségével 
	  az eredmények HTML formátumra alakíthatók. Ezt a legegyszerűbben úgy 
	  használhatja, hogy az XML kimenetet betölti egy böngészőbe. Alapesetben 
	  ez csak azon a gépen működik, amelyen az Nmap fut (vagy egy hasonlóan 
	  beálított gépen), mivel az <filename moreinfo="none">nmap.xsl</filename> 
          elérési útvonala bele van drótozva a programba. A <option>--webxml</option> 
	  vagy a <option>--stylesheet</option> paraméterek megadásával olyan hordozható 
	  XML fájlt hozhat létre, mely bármely Internetre kötött gépen megjeleníthető 
	  HTML formátumban.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-oS &lt;fájlnév&gt;</option> (Szkriptkölyök kimenet)
        <indexterm significance="normal"><primary>-oS</primary></indexterm></term>
        <listitem>

   <para>A szkriptkölyök kimenet olyan, mint az interaktív kimenet, csak még átmegy 
   egy végső feldolgozáson. Így jobban passzol az olyan hekkerek lelkivilágához, 
   akik előzőleg lenézték az Nmap egységes helyesírását és a nagybetűk használatát. 
   Gyenge humorérzékűek úgy gondolhatják, hogy ez a paraméter nevetségessé akarja 
   tenni a szkriptkölyköket ahelyett, hogy <quote>segítené őket</quote>.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
        <option>-oG &lt;fájlnév&gt;</option> (grep által feldolgozható kimenet)
        <indexterm significance="normal"><primary>-oG</primary></indexterm></term>
        <listitem>


<para>Ez a kimenti formátum maradt a végére, mivel ez egy elavult formátum. Az XML 
sokkal használhatóbb és tapasztalat felhasználók számára majdnem olyan kényelmes is. 
Az XML egy szabvány, melyet feldolgozó programok százai támogatnak, míg a greppel 
feldolgozható kimenet csak egy egyszerű barkácsolás. Az XML könnyen bővíthető az 
új Nmap tulajdonságok támogatásához, míg ezek a bővítések a helyhiány miatt gyakran 
kimaradnak a greppel feldolgozható kimentből.</para>

<para>Mindezek ellenére a greppel feldolgozható kimenet még mindig nagyon népszerű. 
Egyszerű formátumú, mely minden egyes célpont adatait egyetlen sorban adja vissza, 
egyszerűen kereshető és feldolgozható olyan alap Unix eszközökkel, mint a grep, 
awk, cut, sed, diff, vagy egy Perl parancsfájl. Emellett használható még egyszeri 
tesztek parancssorból történő elvégzésére. Az összes nyitott SSH kapujú, vagy 
Solaris operációs rendszert futtató állomás megtalálásához elég egy egyszerű greppel 
feldolgozható kimenet, melyet az awk vagy a cut programba átirányítva kinyomtatható 
a kívánt információ.</para>

<para>A greppel feldolgozható kimenet megjegyzésekből (#-tel kezdődő sorok) és a 
célpont soraiból áll. A célpont sora 6 címzett mezőt tartalmaz, tabulátorral 
elválasztva, kettősponttal a végén. A mezők nevei: <literal moreinfo="none">Állomás (Host)</literal>, 
<literal moreinfo="none">Kapuk (Ports)</literal>, <literal moreinfo="none">Protokollok (Protocols)</literal>, 
<literal moreinfo="none">Mellőzött állapot (Ignored State)</literal>, 
<literal moreinfo="none">Operációs rendszer (OS)</literal>, 
<literal moreinfo="none">Sorozatszám (Seq Index)</literal>, <literal moreinfo="none">IP ID</literal> 
és <literal moreinfo="none">Állapot (Status)</literal>.</para>

<para>Ezek közül a mezők közül általábana legfontosabb a <literal moreinfo="none">Ports</literal>, 
mely információkat tartalmaz az összes érdekes kapuról. Ez egy vesszővel elválasztott 
lista. Minden egyes bejegyzés egy-egy kaput jelent és hét almezőt tartalmaz perjellel 
(/) elválasztva. Az almezők nevei: <literal moreinfo="none">Kapuszám (Port number)</literal>, 
<literal moreinfo="none">Állapot (State)</literal>, <literal moreinfo="none">Protokoll (Protocol)</literal>,
<literal moreinfo="none">Tulajdonos (Owner)</literal>, <literal moreinfo="none">Szolgáltatás (Service)</literal>, 
<literal moreinfo="none">SunRPC info</literal> és <literal moreinfo="none">Változat (Version info)</literal>.</para>

<para>Csakúgy, mint az XML kimenet esetében, ez a leírás ennek a kimenetnek sem 
tartalmazza a teljes leírását. Az Nmap greppel feldolgozható kimenetének részletes 
leírása a <ulink url="http://www.unspecific.com/nmap-oG-output"></ulink> címen található.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

     <varlistentry>
        <term>
        <option>-oA &lt;alapnév&gt;</option> (Minden kimeneti formátum használata)
           <indexterm significance="normal"><primary>-oA</primary></indexterm></term>
       <listitem><para>

           Kényelemből használhatja az <option>-oA <replaceable>alapnév</replaceable></option> 
	   paramétert, ha a kimenetet egyszerre akarja normál, XML és greppel 
	   feldolgozható formátumban. Ezek az <replaceable>alapnév</replaceable>.nmap, 
           az <replaceable>alapnév</replaceable>.xml és az <replaceable>alapnév</replaceable>.gnmap 
	   fájlokban tárolódnak. Mint minden programban, itt is megadhatja a fájlok 
	   tárolásának teljes útvonalát, mint például <filename moreinfo="none">~/nmaplogs/foocorp/</filename> 
	   Unix vagy <filename moreinfo="none">c:\hacking\sco</filename> Windows 
	   rendszereknél.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

   </variablelist>

    <variablelist><title>Részletezés és hibakeresési paraméterek</title>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>-v</option> (Növeli az adatok részletességét)
          <indexterm significance="normal"><primary>-v</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Ha növeli a részletességi szintet, az Nmap több információt jelenít 
	  meg a folyamatban lévő letapogatásról. A nyitott kapu a megtalálásuk 
	  sorrendjében jelennek meg. Ha az Nmap úgy érzékeli, hogy a letapogatás 
	  pár percnél többet fog igénybe venni, akkor megjelenít egy várható befejezési 
	  időpontot is. Ha még részletesebb információkra kiváncsi, használja 
	  kétszer a paramétert.</para>

          <para>A legtöbb változás csak az interaktív kimenetet érinti és csak 
	  néhány van hatással a normál és a szkriptkölyök kimenetre. A többi kimenet 
	  gépi feldolgozásra készült, így ezekben az Nmap alaphelyzetben is részletes 
	  információkat jelenít meg. Ennek ellenére van pár változás ezekben a 
	  módokban, mivel néhány részlet elhagyása jelentősen csökkenti a kimenet 
	  méretét. Például a greppel feldolgozható kimenetben a megjegyzések csak 
	  a részletes módban jelennek meg, mivel ezek eléggé hosszúak lehetnek.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-d [szint]</option> (Növeli vagy beállítja a hibakeresés szintjét)
        <indexterm significance="normal"><primary>-d</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


<para>Ha a részletes üzemmód nem ad visza elegendő információt, a hibakeresési 
mód képes elárasztani adatokkal! Csakúgy, mint a részletes üzemmód (<option>-v</option>), 
a hibakeresési üzemmód is egy parancssori kapcsolóval aktivizálható (<option>-d</option>), 
melynek szintje a kapcsoló többszóri megadásával növelhető. Emellett a hibakeresés 
szintjét a <option>-d</option> paraméternek átadott értékkek is beállíthatja. 
Például a <option>-d9</option> 9-es szintet állít be. Ez a legmagasabb beállítható 
szint és - hacsak nem egy egyszerű letapogatás futtat - több száz sornyi információt 
fog kinyomtatni.</para>

<para>A hibakeresési kimenet hasznos lehet, ha valamilyen hibát gyanít az Nmap 
program működésében, vagy egyszerűen csak szeretné megérteni, hogy mit és miért 
csinál az Nmap. Mivel ez a funkció elsősorban fejlesztőknek készült, ezért a legtöbb 
megjelenő információ nem is értelmezhető könnyen. Kaphat például egy ilyen kimenetet: 
<computeroutput moreinfo="none">Timeout vals: srtt: -1 rttvar: -1 to: 1000000 delta 14987 ==&gt; srtt: 14987
rttvar: 14987 to: 100000</computeroutput>. Ha nem ért egy sort egyszerűen figyelmen 
kívül hagyhatja, megnézheti a program forráskódjában vagy segítséget kérhet a 
fejlesztői levelező listán (nmap-dev). Néhány sor könnyen érthető, de a hibakeresési 
szint növekedésével az üzenetek egyre homályosabbá válnak.</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--packet-trace</option> (Az elküldött és fogadott csomagok és adatok követése)
          <indexterm significance="normal"><primary>--packet-trace</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az Nmap minden elküldött és fogadott csomagról összegzést készít. 
	  Ezt a legtöbbször csak hibakeresésre használják, de hasznos lehet olyanoknak 
	  is, akik szeretnék megérteni, hogy mi történik a színfalak mögött. Hogy 
	  elkerülhető legyen sorok százainak a megjelenítése, érdemes korlátozni 
	  a letapogatni kívánt kapuk számát például a <option>-p20-30</option> 
	  paraméter megadásával. Ha csak a változat érzékelés részleteire kiváncsi, 
	  használja a <option>--version-trace</option> paramétert.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--open</option> (Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja)
        <indexterm significance="normal"><primary>--open</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>



<para>Néha csak azok a kapuk érdekesek, amelyekhez kapcsolódni lehet (<literal moreinfo="none">nyitott</literal>) 
és nincs szükség agyonzsúfolni a kimenetet a <literal moreinfo="none">zárt</literal>, 
<literal moreinfo="none">szűrt</literal> és <literal moreinfo="none">zárt|szűrt</literal> 
kapukkal. A kimenet testreszabása általában a letapogatás után történik a 
<application moreinfo="none">grep</application>, <application moreinfo="none">awk</application> 
vagy <application moreinfo="none">Perl</application> használatával, de a rengeteg 
kérés hatására ez a lehetőség is bekerült a programba. Az <option>--open</option> 
megadásával csak a <literal moreinfo="none">nyitott</literal>, <literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal> 
és a <literal moreinfo="none">szűretlen</literal> állapotú kapuk kerülnek a kimenetre. 
Ezeknek a kapuknak a kezelése ugyanúgy történik, mint normál esetben, így a 
<literal moreinfo="none">nyitott|szűrt</literal> és a <literal moreinfo="none">szűretlen</literal> 
kapuk csak egy számként jelennek meg, ha túl sok van belőlük.
</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--iflist</option> (Illesztők és útvonalak listázása)
        <indexterm significance="normal"><primary>--iflist</primary></indexterm>
        </term><listitem>
        <para>Megjeleníti az Nmap által érzékelt illesztőket és rendszerútvonalakat. 
	Ez hasznos lehet az útválasztási problémák hibakeresésében vagy az eszközök 
	hibás kezelésekor (például az Nmap egy PPP kapcsolatot ethernet kapcsolatnak 
	érzékel).</para> </listitem> </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--log-errors</option> (A hibák/figyelmeztetések rögzítése a normál módú kimenti fájlba)
          <indexterm significance="normal"><primary>--log-errors</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az nmap által kiírt hibák és figyelmeztetések általában csak a 
	  képernyőn (interaktív kimenet) jelnnek meg, a normál formátumú kimenti 
	  fájlt érintetlenül hagyva. Ha szeretné ezeket az üzeneteket a normál 
	  kimenti fájlban is látni, adja meg ezt a paramétert. Ez hasznos lehet 
	  akkor, ha nem figyeli az interaktív kimenetet vagy valamilyen hibát 
	  próbál megtalálni. Az üzenetek az interaktív kimeneten ezután is megjelennek. 
	  Ez a paraméter nem működik azokkal a hibákkal, melyek a hibásan megadott 
	  parancssori kapcsolókkal függnek össze, mivel az Nmap ilyenkor még nem 
	  készítette elő a kimenti fájlt. Ráadásként néhány NMap hiba/figyelmeztetés 
	  más rendszert használ és nem támogatja ezt a paramétert. Ennek a paraméternek 
	  az alternatívája lehet az interaktív kimenet (beleértve a szabvány 
	  hibakimenetet) átirányítása egy fájlba. Míg a legtöbb Unix parancshéj 
	  ezt könnyen lehetővé teszi, Windows alatt ez egy kissé bonyolult lehet.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

   </variablelist>

   <variablelist><title>Vegyes kimeneti paraméterek</title>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--append-output</option> (Felülírás helyett hozzáfűzés a kimenti fájlhoz)
           <indexterm significance="normal"><primary>--append-output</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

           <para>Ha megad egy fájlnevet egy kimeneti paraméterhez (mint például 
	   az <option>-oX</option> vagy az <option>-oN</option>), akkor a program 
	   alapértelmezettként felülírja a meglévő fájlt. Ha szeretné megtartani 
	   a fájl tartalmát és hozzáfűzni az új eredményeket, adja meg az 
	   <option>--append-output</option> paramétert. Így futtatva az Nmap programot 
	   az összes megadott fájlhoz hozzáfűzi az új eredményeket  a felülírás 
	   helyett. Ez az XML kimenettel (<option>-oX</option>) nem működik jól 
	   együtt, így ez - a fájl kézzel történő javításáig - feldolgozási problémát 
	   okozhat.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--resume &lt;fájlnév&gt;</option> (Megszakított letapogatás folytatása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--resume</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Néhány kiterjedt NMap letapogatás nagyon hosszú időt vehet igénybe 
	  - néha napokig tarthat. Néhány letapogatás nem mindig fut le a befejezésig. 
	  Bizonyos korlátozások megakadályozhatják, hogy az Nmap munkaidő alatt 
	  fusson, leállhat a hálózat, az Nmap programot futtató gép elszenvedhet 
	  egy nem várt újraindítást, de maga az Nmap is összeomolhat. Az Nmap 
	  futását a rendszergazda is megszakíthatja a <keycap moreinfo="none">ctrl-C</keycap> 
	  lenyomásával. A teljes letapogatás újraindítása a kezdetektől nem éppen 
	  egy kívánt állapot. Szerencsére ha a normál (<option>-oN</option>) vagy 
	  a greppel feldolgozható (<option>-oG</option>) naplófájl megmaradt, a 
	  felhasználó utasíthatja az Nmap programot, hogy folytassa a letapogatást 
	  a megszakítás pontjánál. Egyszerűen adja meg a <option>--resume</option> 
	  kapcsolót és a normál/greppel feldolgozható kimeneti fájl nevét. Más 
	  paraméter nem adható meg, mivel az Nmap a kimeneti fájl feldolgozásával 
	  visszaállítja az eredeti paramétereket. Egyszerűen írja be az 
          <command moreinfo="none">nmap --resume
          <replaceable>fájlnév</replaceable></command> parancsot. Az Nmap az új 
	  adatokat hozzáfűzi az előző futtatás során megadott fájlhoz. Az XML 
	  kimeneti formátumnál a folytatás nem támogatott, mivel a két futtatás 
	  eredményének egy fájlba történő összevonása eléggé bonyolult lehet.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--stylesheet &lt;útvonal vagy cím&gt;</option> (XSL stíluslap beállítása az XML kimenet átalakításhoz)
          <indexterm significance="normal"><primary>--stylesheet</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az XML fájlok megtekintéséhez és átalakításához HTML formátumra az 
	  Nmap rendelkezik egy saját XSL stíluslappal <filename moreinfo="none">nmap.xsl</filename> 
	  néven. Az XML kimenet tartalmaz egy <literal moreinfo="none">xml-stylesheet</literal> 
          irányelvet, mely az Nmap programmal eredetileg telepített <filename moreinfo="none">nmap.xml</filename> 
          fájlra hivatkozik (Windowson az aktuális munkakönyvtárra). Egyszerűen 
	  töltse be az XML kimenetet egy modern webböngészőbe és az automatikusan 
	  betölti az <filename moreinfo="none">nmap.xsl</filename> fájlt és 
	  megjeleníti az eredményeket. Ha más stíluslapot akar használni, adja 
	  meg azt a <option>--stylesheet</option> kapcsoló után. A teljes útvonalat 
	  vagy címet meg kell adnia. Egy megszokott hivatkozás a <option>--stylesheet
          https://nmap.org/data/nmap.xsl</option>. Ez arra utasítja a böngészőt, 
	  hogy az Insecure.org címről töltse be a legfrissebb stíluslapot. A 
	  <option>--webxml</option> paraméterrel ugyanezt a hatást érheti el, csak 
	  kevesebbet kell gépelni és megjegyezni. Az Insecure.org címről letöltött 
	  stíluslap segítségével olyan gépen is megtekintheti az eredményeket, melyen 
	  nincs telepítve az Nmap (és így az <filename moreinfo="none">nmap.xsl</filename> sem). 
	  Gyakran a cím megadása sokkal hasznosabb, de biztonsági okokból az 
	  alapértelmezett a helyi fájlrendszeren lévő <filename moreinfo="none">nmap.xsl</filename> 
	  használata.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--webxml</option> (Stíluslap betöltése az Insecure.Org oldalról)
          <indexterm significance="normal"><primary>--webxml</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Ez egy kényelmesebb megvalósítása a <option>--stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl</option> 
	  kapcsolónak.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--no-stylesheet</option> (Kihagyja az XSL stíluslap meghatározását az XML fájlból)
          <indexterm significance="normal"><primary>--no-stylesheet</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Megakadályozza, hogy az Nmap az XML kimeneti fájlban stíluslap 
	  bejegyzést hozzon létre.  Kimarad az <literal moreinfo="none">xml-stylesheet</literal> 
	  irányelv.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>



    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-misc-options">
    <title>Vegyes paraméterek</title>
    <para>Ebben a szakaszban néhány olyan fontos (és kevésbé fontos) paraméter 
    leírása található, melyek nem igazán illenek más fejezetekbe.</para>

    <variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>-6</option> (IPv6 letapogatás engedélyezése)
          <indexterm significance="normal"><primary>-6</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>IPv6</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>2002 óta az Nmap legnépszerűbb tulajdonsága az IPv6 támogatás. 
	  A visszhang letapogatás (csak TCP), a kapcsolódási letapogatás és a 
	  változat érzékelés támogatott IPv6 formátumban is. A parancs leírása 
	  megegyezik az általánossal, a különbség annyi, hogy a <option>-6</option> 
	  kapcsolót is meg kell adnia. Természetesen IPv6 formátumú címet kell megadnia, 
	  ha nem állomásnevet akar használni. Egy cím például így nézhet ki: 
          <literal moreinfo="none">3ffe:7501:4819:2000:210:f3ff:fe03:14d0</literal>, 
          tehát javasolt inkább az állomásnév használata. A kimenet ugyanúgy néz 
	  ki, mint általában, az egyetlen különbség az <quote>érdekes kapuknál</quote> 
	  látható IPv6 cím.</para>

          <para>Bár az IPv6 nem terjedt el viharos gyorsasággal a világban, egyes 
	  országokban (általában Ázsiában) egyre inkább ezt használják és a legtöbb 
	  modern operációs rendszer támogatja. Ha az Nmap programot IPv6 támogatással 
	  akarja használni, akkor mind a forrás- mind a célgépnek IPv6 beállítást 
	  kell használnia. Ha az Ön szolgáltatója (mint a legtöbb általában) nem 
	  biztosít Önnek IPv6 címet, igénybe vehet ingyenes alagút szolgáltatókat, 
	  melyek kiválóan működnek együtt az Nmap programmal. Az egyik legjobb 
	  ezek közül a BT Exact. 
	  Szintén jól használható még a Hurricane Electric nevű szolgáltató 
	  <ulink url="http://ipv6tb.he.net/"></ulink>. Szintén népszerűek az 
	  Ipv6-ról Ipv4-re alagutat biztosító szolgáltatók is.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-A</option> (Agresszív letapogatási paraméterek)
          <indexterm significance="normal"><primary>-A</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Ez a paraméter további agresszív és fejlett tulajdonságokat engedélyez. 
	  Jelenleg engedélyezi az operációs rendszer érzékelést (<option>-O</option>), 
	  a változat érzékelést (<option>-sV</option>), a parancsfájl alapú letapogatást 
	  (<option>-sC</option>) és az útvonalkövetést (<option>--traceroute</option>). 
	  A jövőben további funkciók is bekerülhetnek a körbe. A cél az, hogy a 
	  felhasználók számára egy átfogó letapogatási készletet biztosítson anélkül, 
	  hogy rengeteg paramétert kelljen megjegyezni. Ez a paraméter csak a 
	  tulajdonságokat engedélyezi. Nincs hatással az időzítési paraméterekre 
	  (mint a <option>-T4</option>) vagy a részletességi paraméterekre (<option>-v</option>), 
	  melyeket külön be kell állítani.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--datadir &lt;könyvtárnév&gt;</option> (Saját Nmap adatfájl helyének megadása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--datadir</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az Nmap futás közben az alábbi fájlokból szerez be speciális 
	  információkat: <filename moreinfo="none">nmap-service-probes</filename>,
          <filename moreinfo="none">nmap-services</filename>, 
	  <filename moreinfo="none">nmap-protocols</filename>, 
          <filename moreinfo="none">nmap-rpc</filename>, 
          <filename moreinfo="none">nmap-mac-prefixes</filename> és 
          <filename moreinfo="none">nmap-os-db</filename>. Ha ezek közül bármelyik 
	  fájlnak külön megadja az elérhetőséggét (a <option>--servicedb</option> 
	  vagy a <option>--versiondb</option> paraméterrel), akkor ezt a fájlt ezen 
	  a helyen fogja keresni. Ezután az NMap ezeket a fájlokat a <option>--datadir</option> 
	  paraméterben megadott könyvtárban fogja keresni (ha megadta). Azokat a 
	  fájlokat, melyeket ott nem talál meg, az NMAPDIR környezeti változóban 
	  megadott könyvtárban fogja keresni. Ezután következik az <filename moreinfo="none">~/.nmap</filename> 
	  fájl (csak POSIX rendszereknél) vagy az Nmap futtatható állomány helye 
	  (csak Win32 rendszereknél), majd a fordításnál megadott helyek, mint 
	  például az <filename moreinfo="none">/usr/local/share/nmap</filename> 
	  vagy az <filename moreinfo="none">/usr/share/nmap</filename>. Legvégső 
	  próbaként az Nmap körülnéz az aktuális könyvtárban.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--servicedb &lt;szolgáltatásfájl&gt;</option> (Saját szolgáltatásfájl megadása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--servicedb</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatásfájlt 
	  használja a programmal szállított <filename moreinfo="none">nmap-services</filename> 
	  fájl helyett. Ennek a paraméternek a használata gyors letapogatást 
          (<option>-F</option>) eredményez. További információkért nézze meg a 
          <option>--datadir</option> paraméter leírását.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--versiondb &lt;szolgáltatás próbafájl&gt;</option> (Saját szolgáltatás próbafájl megadása)
          <indexterm significance="normal"><primary>--versiondb</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

	  <para>Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatás 
	  próbafájlt használja a programmal szállított <filename moreinfo="none">nmap-service-probes</filename> 
	  fájl helyett. További információkért nézze meg a <option>--datadir</option> 
	  paraméter leírását.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--send-eth</option> (Nyers ethernet keretek küldése)
          <indexterm significance="normal"><primary>--send-eth</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat az ethernet 
	  (adatkapcsolati) rétegen keresztül küldje a magasabb IP (hálózati) réteg 
	  helyett. Alaphelyzetben a Nmap a futattó környezethez legjobban illeszkedő 
	  megoldást választja. Unix rendszereken általában a nyers csatolók (IP réteg) 
	  adják a leghatékonyabb eredményt, míg a Windows rendszereknél szükség 
	  van az ethernet keretekre, mivel a Microsoft tiltja a nyers csatolók 
	  használatának támogatását. Unix rendszereken az Nmap ennek a paraméternek 
	  a megadása ellenére is a nyers IP csomagokat fogja használni, ha nem 
	  talál más választási lehetőséget (például nincs ethernet kapcsolat).</para>

        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--send-ip</option> (Küldés az IP rétegen keresztül)
          <indexterm significance="normal"><primary>--send-ip</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat IP csatolókon 
	  keresztül küldje az alacsonyabb szintű ethernet keretek helyett. Ez az 
	  előzőekben tárgyalt <option>--send-eth</option> paraméter kiegészítője.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--privileged</option> (Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsággal rendelkezik)
          <indexterm significance="normal"><primary>--privileged</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>

          <para>Az Nmap feltételezi, hogy a felhasználó elegendő jogosultsággal 
	  rendelkezik olyan műveletek elvégzéséhez, mint az adatküldés nyers csatolókon 
	  keresztül, csomagok fürkészése és más olyan műveletek, melyek általában 
	  rendszergazdai jogosultságokat igényelnek a Unix rendszereken. Alapesetben 
	  az Nmap kilép, ha ilyen műveletre utasítják és a geteuid() függvény nem 
	  nullát ad vissza. A <option>--privileged</option> paraméter jól használható 
	  a Linux rendszermag képességeivel és olyan rendszerekkel, amelyek lehetővé 
	  teszik, hogy alacsonyabb jogosultságú felhasználók nyers csomagokat küldjenek. 
	  Figyeljen arra, hogy ezt a paramétert még a jogosultságot igénylő műveletek 
	  (SYN letapogatás, operációs rendszer érzékelés stb.) paraméterei előtt 
	  meg kell adnia. A <option>--privileged</option> paraméterrel egyenértékű 
	  az NMAP_PRIVILEGED környezeti változó beállítása.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>--unprivileged</option> (Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs elegendő jogosultsága)
          <indexterm significance="normal"><primary>--unprivileged</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>


          <para>Ez a <option>--privileged</option> paraméter ellentéte. Az Nmap 
	  úgy kezeli a felhasználót, mint akinek nincs jogosultsága nyers csatolók 
	  használatára és csomagok kifürkészésére. Hasznos lehet tesztelésnél, 
	  hibakeresésnél vagy amikor az operációs rendszer nyers hálózati funkciói 
	  sérültek. Az <option>--unprivileged</option> paraméterrel egyenértékű 
	  az NMAP_UNPRIVILEGED környezeti változó beállítása.</para>


        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
	 <term>
	 <option>--release-memory</option> (Kilépés előtt felszabadítja a memóriát)
	 <indexterm significance="normal"><primary>--release-memory</primary></indexterm>
         </term>
         <listitem>

          <para>Ez a paraméter csak a memóriaszivárgási hibák keresésekor hasznos. 
          Arra utasítja az Nmap programot, hogy a kilépés előtt szabadítsa fel a 
	  lefoglalt memóriát, így a memóriaszivárgás könnyen felderíthető. Normál 
	  helyzetben az Nmap átugorja ezt, mivel a program leállításakor az operációs 
	  rendszert ezt amúgy is végrehajtja.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>


      <varlistentry>
        <term>
          <option>-V</option>; <option>--version</option> (Programváltozat megjelenítése)
          <indexterm significance="normal"><primary>-V</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>--version</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Megjeleníti az Nmap program változatszámát és kilép.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

      <varlistentry>
        <term>
          <option>-h</option>; <option>--help</option> (Súgólap megjelenítése)
          <indexterm significance="normal"><primary>-h</primary></indexterm>
          <indexterm significance="normal"><primary>--help</primary></indexterm>
        </term>
        <listitem>
          <para>Megjelenít egy rövid súgót a leggyakrabban használt parancsokról 
	  és paraméterekről. Ugyanezt a képernyőt kapja, ha az Nmap parancsot 
	  paraméterek nélkül futtatja le.</para>
        </listitem>
      </varlistentry>

    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-runtime-interaction">
    <title>Futásidejű kapcsolat<indexterm significance="normal"><primary>futásidejű kapcsolat</primary></indexterm></title>

    <para>Az Nmap program futása alatt minden billentyű lenyomása rögzítésre kerül. 
    Így kapcsolat létesíthető a programmal anélkül, hogy le kellene állítani majd 
    újraindítani azt. Bizonyos billentyűkkel módosíthat egyes paramétereket, míg 
    a többi billentyű lenyomásával egy állapotjelentés jelenik meg az éppen futó 
    letapogatásról. ltalános szabály, hogy <emphasis>a kisbetűk növelik</emphasis> 
    a megjelenített információ mennyiségét, míg <emphasis>a nagybetűk csökkentik</emphasis> 
    azt. Segítségért használja a ‘<emphasis>?</emphasis>’ billentyűt.</para>
    <variablelist>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>v</option> / <option>V</option>
        </term>
        <listitem>
          <para>Növeli / csökkenti a megjelenített információk mennyiségét</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>d</option> / <option>D</option>
        </term>
        <listitem>
          <para>Növeli / csökkenti a hibakeresési adatok mennyiségét</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>p</option> / <option>P</option>
        </term>
        <listitem>
          <para>Bekapcsolja / kikapcsolja a csomagok nyomkövetését</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
      <varlistentry>
        <term>
          <option>?</option>
        </term>
        <listitem>
          <para>Megjeleníti a futásidejű súgót</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
      <varlistentry>
        <term>
          Bármely más billentyű
        </term>
        <listitem>
          <para>Megjelenít egy hasonló állapotjelentést:</para>
          <para>Stats: 0:00:08 elapsed; 111 hosts completed (5 up),
          5 undergoing Service Scan</para>
          <para>Service scan Timing: About 28.00% done; ETC: 16:18
          (0:00:15 remaining)</para>
        </listitem>
      </varlistentry>
    </variablelist>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-examples">
    <title>Példák</title>
    <para>Ebben a fejezetben néhány példa következik az Nmap használatára, az 
    egyszerűbb rutinfeladatoktól a bonyolultabb, beavatottabbak számára valókig. 
    Néhány IP cím és tartománynév azért került be a példákba, hogy a dolgok eléggé 
    konkrétak legyenek. Ezeket helyettesítse olyan IP címekkel és nevekkel, melyek 
    a <emphasis>saját hálózatából</emphasis> származnak. A program készítői nem 
    hiszik, hogy a kapuletapogatás valójában illegális vagy illegális lehet. Ennek 
    ellenére néhány rendszergazda nem veszi szívesen a kéretlen letapogatásokat 
    és panaszt emelhet. A legjobb előzetesen megszerezni a szükséges engedélyeket.</para>

    <para>Tesztelési célból kipróbálhatja a <literal moreinfo="none">scanme.nmap.org</literal> 
    állomást. Ez az engedély kizárólag az Nmap programmal történő letapogatásra 
    vonatkozik és nem terjed ki ártó kódok kipróbálására vagy szolgáltatásmegtagadási 
    (DOS) támadások végrehajtására. A hálózat kapacításának megőrzése érdekében 
    kérjük, hogy ne indítson napi néhány tucatnál több letapogatást. Ha valaki 
    visszaélne ezzel az ingyenes tesztelési lehetőséggel, a tulajdonosok leállítják 
    a rendszert és az Nmap a következő hibaüzenettel fog visszatérni: 
    <computeroutput moreinfo="none">Failed to resolve given hostname/IP:scanme.nmap.org</computeroutput>. 
    Ugyanezek az engedélyek vonatkoznak a <literal moreinfo="none">scanme2.nmap.org</literal>, 
    <literal moreinfo="none">scanme3.nmap.org</literal> és a további állomásokra is, 
    bár ezek jelenleg még nem üzemelnek.</para>

    <para>
      <command moreinfo="none">nmap -v scanme.nmap.org</command>
    </para>
    <para>Ezzel a paranccsal letapogatható az összes foglalt TCP kapu a 
    <literal moreinfo="none">scanme.nmap.org</literal> állomáson. A <option>-v</option>
    paraméter engedélyezi a bőbeszédű üzemmódot.</para>
    <para>
      <command moreinfo="none">nmap -sS -O scanme.nmap.org/24</command>
    </para>
    <para>Elindít egy lopakodó SYN letapogatást minden olyan állomáson, mely a 
    Scanme állomás <quote>C osztályú</quote> címterében található és elérhető. 
    Emelett megpróbálja kideríteni, hogy az elérhető állomások milyen operációs 
    rendszert futtatnak. A SYN letapogatás és az operációs rendszer felderítése 
    miatt ennek a parancsnak a futtatásához rendszergazdai jogosultságok szükségesek.</para>
    <para>
      <command moreinfo="none">nmap -sV -p 22,53,110,143,4564
      198.116.0-255.1-127</command>
    </para>

    <para>Felderíti az állomásokat a 198.116-os B osztályú hálózat mind a 255 
    8 bites alhálózatának alsó felében és végrehajt rajtuk egy TCP letapogatást. 
    Ellenőrzi, hogy a rendszereken fut-e SSH, DNS, POP3 vagy IMAP szolgáltatás a 
    szabványos kapukon, illetve fut-e bármilyen szolgáltatás a 4564-os kapun. Ha 
    bármely kapu nyitva található, egy változat érzékeléssel meghatározzuk az 
    azon futó alkalmazás típusát.</para>

    <para>
    <command moreinfo="none">nmap -v -iR 100000 -PN -p 80</command>
    </para>

    <para>Arra utasítja az Nmap programot, hogy válasszon ki véletlenszerűen 
    100 000 állomást és keressen rajtuk webkiszolgálót (80-as kapu). Az állomások 
    felderítését a <option>-PN</option> paraméterrel kikapcsoljuk, mivel egy kapu 
    letapogatásakor felesleges először néhány próbával kideríteni, hogy az állomás 
    elérhető-e.</para>

    <para>
      <command moreinfo="none">nmap -PN -p80 -oX logs/pb-port80scan.xml -oG
      logs/pb-port80scan.gnmap 216.163.128.20/20</command>
    </para>
    <para>Visszhang próbák nélkül letapogat 4096 IP címet webkiszolgáló után kutatva, 
    a kimenetet pedig elmenti greppel feldolgozható és XML formátumban.</para>

  </refsect1>

  <refsect1 id="man-bugs">
    <title>Hibák</title>

    <para>Akárcsak a program készítője, az Nmap sem tökéletes. De segíthet jobbá 
    tenni, ha elküldi a felfedezett hibák leírását, vagy javítást készít hozzájuk. 
    Ha az Nmap nem az elvárásai szerint működik, először mindig szerezze be a legfrissebb 
    változatot a <ulink url="https://nmap.org"></ulink> címről. Ha a probléma továbbra 
    is fennáll, nézzen utána, hogy felfedezték-e már mások is. Keressen rá a 
    Google-ban a hibaüzenetre vagy böngéssze át az Nmap fejlesztői listát a 
    <ulink url="https://seclists.org/"></ulink> címen. Olvassa végig ezt a leírást 
    is. Ha nem talál semmit, küldjön egy hibajelentést az <email>dev@nmap.org</email> 
    címre. Írjon le mindent, amit a hibával kapcsolatban tapasztalt. Adja meg 
    pontosan a használt Nmap változatot és a futtató operációs rendszer változatát 
    is. Az dev@nmap.org címre küldött hibajelzések és az Nmap használatával 
    kapcsolatos kérdések valószínűleg gyorsabban megválaszolásra kerülnek, mintha 
    azokat közvetlenül a program készítőjének (Fyodor) küldené.</para>

    <para>A hibajavítások sokkal hasznosabbak, mint a hibajelentések. A hibajavítások 
    elkészítésével kapcsolatban tanácsokat kaphat a <ulink url="https://nmap.org/data/HACKING"></ulink> 
    címen. A hibajavítások elküldhetők az nmap-dev listára (ez a javasolt), vagy 
    közvetlenül a készítőnek is.</para>
  </refsect1>

  <refsect1 id="man-author">
    <title>Szerző</title>
    <para>Fyodor 
    <email>fyodor@nmap.org</email>
    (<ulink url="https://insecure.org"></ulink>)
    </para>

    <para>Az évek során emberek százai járultak hozzá értékes munkájukkal az Nmap 
    programhoz. Ezek részletezése megtalálható a <filename moreinfo="none">CHANGELOG</filename> 
    fájlban, mely az Nmap program terjesztése mellett elérhető a 
    <ulink url="https://nmap.org/changelog.html"></ulink> címen is.</para>

  </refsect1>

  <refsect1 id="man-legal">
    <title>Jogi nyilatkozat</title>

<refsect2 id="nmap-copyright">
  <title>Nmap szerzői jog és licenc<indexterm significance="normal"><primary>szerzői jog</primary></indexterm>
  <indexterm significance="normal"><primary>licenc</primary></indexterm>
  <indexterm significance="normal"><primary>GNU GPL</primary></indexterm></title>


<para>Nmap Biztonsági letapogató (C) 1996-2007 Insecure.Com LLC. Az Nmap az 
Insecure.Com LLC bejegyzett védjegye. Ez egy szabad program; szabadon továbbadható 
és/vagy módosítható a Szabad Szoftver Alapítvány által kiadott GNU General Public 
License 2-es változatának irányelvei szerint. Ez biztosítja Önnek a jogot, hogy 
bizonyos feltételek esetén ezt a programot használja, módosítsa és továbbadja. Ha 
az Nmap technológiáját üzleti célú programba kívánja beágyazni, más licencre van 
szüksége (írjon a <email>sales@insecure.com</email> címre). Több, biztonsági 
letapogatót forgalmazó cég kapott ilyen licencet az Nmap technológiájának 
használatára az állomás felderítés, kapupásztázás, operációs rendszer érzékelés 
és szolgáltatás/változat érzékelés területén.</para>

<para>A GPL fontos korlátozásokat alkalmaz a <quote>származtatott munkákkal</quote> 
kapcsolatban, bár jelenleg a kifejezés nincs részletesen meghatározva. A félreértések 
elkerülése érdekében - és a GPL szándékait szem előtt tartva - a készítők úgy vélik, 
hogy egy alkalmazás akkor tekinthető <quote>származtatott munkának</quote>, ha az 
alábbiak közül bármelyik teljesül:</para>

<itemizedlist>
<listitem><para>Tartalmazza az Nmap forráskódját, vagy annak részletét</para></listitem>
<listitem><para>Olvassa vagy felhasználja az Nmap jogvédett adatfájljait, mint az 
    <filename moreinfo="none">nmap-os-fingerprints</filename> vagy az 
    <filename moreinfo="none">nmap-service-probes</filename>.</para></listitem>
<listitem><para>Futtatja az Nmap programot és feldolgozza az eredményt (ellentétben 
    a tipikus parancshéj vagy végrehajtási menü alkalmazásokkal, melyek csak 
    megjelenítik az Nmap nyers kimenetét, így nem tekinthetők származtatott munkának.)</para></listitem>
<listitem><para>Integrálja/beépíti az Nmap programot egy üzleti célú futtatható 
    telepítő programba, mint amilyen például az InstallShield.</para></listitem>
<listitem><para>Kapcsolódik olyan programkönyvtárhoz, vagy futtat olyan programot 
	mely az előbbiek közül bármelyiket teszi.</para></listitem>
</itemizedlist>

<para>Az <quote>Nmap</quote> kifejezés felhasználható az Nmap programból származtatott 
munkák bármely részére. A fenti lista nem kizárólagos, csak néhány példán keresztül 
megpróbálja tisztázni az Nmap készítőinek értelmezését a származtatott munkákkal 
kapcsolatban. Ezek a korlátozások kizárólag akkor érvényesek, ha Ön valójában 
továbbértékesíti az Nmap programot. Például semmi nem tiltja, hogy Ön kezelő felületet 
készítsen az Nmap programhoz és azt üzleti céllal forgalmazza. Terjessze a programot 
önállóan és hívja fel a felhasználók figyelmét, hogy az Nmap programot külön 
kell letölteniük a <ulink url="https://nmap.org"></ulink> címről.</para>

<para>A program készítői nem gondolják, hogy a fentiek további korlátozásokat 
adnának a GPL-hez, kizárólag annak tisztázására szolgálnak, hogyan értelmezik a 
<quote>származtatott munkák</quote> fogalmát a GPL engedély alatt terjesztett 
Nmap programmal kapcsolatban. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Linus Torvalds kifejtette 
a véleményét a Linux rendszermag-modulokhoz kapcsolódó <quote>származtatott munkákkal</quote> 
kapcsolatban. A készítők értelmezése kizárólag az Nmap programra vonatkozik - nem 
vonatkozik más GPL termékekre.</para>

<para>A készítők örömmel segítenek a GPL korlátozásainak értelmezésében, ha az 
Nmap programot nem GPL licenc alatt terjesztett munkában kívánja felhasználni és 
bármilyen kérdése merülne fel ezzel kapcsolatban. Ahogy a fentiekben már szóba került, 
a készítőktől más licenc is beszerezhető, ha az Nmap programot üzleti célú alkalmazásban 
vagy eszközben kívánja felhasználni. Több biztonsági eszköz szállítója kötött ilyen 
szerződést, amely általában tartalmaz egy állandó licencet az Nmap használatára, 
kiemelt támogatást és frissítést. Emellett segít fedezni az Nmap technológiájának 
folyamatos fejlesztésével járó költségeket is. További információkat a 
<email>sales@insecure.com</email> címre küldött levélben kérhet.</para>

<para><indexterm significance="normal"><primary>licenc</primary><secondary>OpenSSL kivétel</secondary></indexterm>
A GPL előírásaihoz képest különleges kivételként az Insecure.Com LLC hozzájárulását 
adja, hogy a program kódjához az OpenSSL könyvtár bármely változatát hozzákapcsolják. 
Ezt a könyvtárat külön licenc alatt terjesztik, melynek leírása megtalálható a 
<filename moreinfo="none">Copying.OpenSSL</filename> fájlban, vagy a program saját 
copyright fájljához csatolva. Az OpenSSL kivételével Önnek minden használt kód 
esetében engedelmeskednie kell a GNU GPL előírásainak. Ha módosítja ezt a fájlt, 
kiterjesztheti ezt a kivételt a saját változatára, de erre semmi sem kötelezi.</para>

<para>Ha Ön ezeket a fájlokat egy írott licenc megállapodással, vagy olyan szerződéssel 
kapja, mely a fentiektől eltérő kitételeket tartalmaz, akkor ezek a megállapodások 
elsőbbséget élveznek a fentiekkel szemben.</para>
</refsect2>

<refsect2 id="man-copyright">
  <title>Creative Commons License ehhez az Nmap Útmutatóhoz</title>
  <para>Nmap Referencia Útmutató (C) 2005 Insecure.Com LLC. Ez az útmutató a 
   <ulink url="http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/">Creative Commons
   Attribution License</ulink> 2.5-ös változata alatt jelenik meg. Ez lehetővé 
   teszi az Ön számára, hogy szabadon terjessze és módosítsa saját igényei szerint 
   mindaddig, amíg hivatkozik az eredeti forrásra. Alternatív megoldásként kezelheti 
   úgy is ezt a dokumentumot, mintha az Nmap programmal azonos licenc alá tartozna 
   (az előzőek szerint).</para>
</refsect2>

    <refsect2 id="translation-disclaimer">
      <title>Unofficial Translation Disclaimer / Nem hivatalos fordítói nyilatkozat</title>

      <para>This is an unnofficial translation of the <ulink
      url="https://nmap.org/book/man-legal.html">Nmap
      license details</ulink> into hungarian.  It was not written by
      Insecure.Com LLC, and does not legally state the distribution terms
      for Nmap -- only the original English text does that.  However, we
      hope that this translation helps hungarian speakers understand the
      Nmap license better.</para>

      <para>Ez az <ulink url="https://nmap.org/book/man-legal.html">Nmap licenc 
      részletek</ulink> nem hivatalos magyar fordítása. Ezt nem az Insecure.Com LLC 
      készítette és nem tartalmazza az Nmap hivatalos terjesztési irányelveit. 
      Ezeket kizárólag az eredeti angol nyelvű szöveg tartalmazza. Azonban reméljük, 
      hogy ez a fordítás segít a magyarul beszélőknek jobban megérteni az Nmap licencét.</para>
    </refsect2>


<refsect2 id="source-contrib">
  <title>A forráskód elérhetősége és a közösségi hozzájárulás</title>

<para>Azért biztosítjuk a hozzáférést a program forráskódjához, mert hiszünk abban, 
hogy a felhasználónak jogában áll megismerni a program működését annak elindítása 
előtt. Emellett a program esetleges biztonsági rései is vizsgálhatóak (régóta 
nem találtak egyet sem).</para>

<para>A forráskód segítségével az Nmap átvihető új rendszerekre, kijavíthatók a 
hibák és új képességekkel is bővíthető a program. Bátorítunk mindenkit, hogy az 
általa készített változtatásokat küldje el a <email>fyodor@nmap.org</email> 
címre, hogy azok bekerülhessenek a fő terjesztésbe. Azzal, hogy ezeket a módosításokat 
elküldi Fyodornak vagy valamely Insecure.Org fejlesztői listának, Ön korlátozás 
nélküli, nem-kizárólagos jogot biztosít Fyodornak és az Insecure.Com LLC-nek a kód 
újrafelhasználásához, módosításához és új licenc alatti kibocsátásához. Bár az Nmap 
mindig elérhető lesz nyílt forrásúként, de ha nincs lehetőség a kód új licenc alatti 
kibocsátására, ez számos szabad program szempontjából katasztrofális. Alkalmanként 
harmadik fél számára is új licenc alatt engedélyezzük a kód használatát a fentiek 
szerint. Ha a saját kódját különleges licenc alatt szeretné engedélyezni, kérjük 
jelezze azt az elküldéssel egyidőben.</para>
</refsect2>

<refsect2 id="no-warranty"><title>Nincs garancia<indexterm significance="normal"><primary>garancia (hiánya)</primary></indexterm></title>

<para>A programot annak reményében terjesztjük, hogy hasznos lesz, de MINDENFÉLE 
GARANCIA NÉLKÜL; beleértve az ELADHATÓSÁGRA vagy EGY ADOTT CÉLRA VALÓ MEGFELELŐSÉGRE 
vonatkozó garanciát. További részletekért látogasson el a 
<ulink url="http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html"></ulink> címre, vagy olvassa el 
az Nmap programmal terjesztett <filename moreinfo="none">COPYING</filename> fájlt.</para>

<para>Szükséges megjegyezni, hogy alkalmanként az Nmap miatt öszeomolhatnak bizonyos 
gyengén megírt alkalmazások, TCP/IP vermek és operációs rendszerek is. Bár ezek 
nagyon ritkán fordulnak elő, fontos észben tartani. <emphasis>Soha ne használja 
az Nmap programot kritikus feladatot ellátó rendszer letapogatására</emphasis> 
addig, míg fel nem készült egy esetleges leállás minden következményére. A készítők 
elismerik, hogy az Nmap okozhatja egyes rendszerek vagy hálózatok összeomlását és 
elutasítanak minden felelősséget az Nmap által esetleg okozott kárral vagy problémákkal 
kapcsolatban.</para>
</refsect2>

<refsect2 id="inappropriate-usage"><title>Helytelen használat</title>
<para>Az esetleges összeomlások kockázata miatt és mert rossz szándékű behatolók 
előzetes felderítésre használják az Nmap programot, egyes rendszergazdák idegesen 
reagálnak a legkisebb letapogatásra is és hajlamosak panasszal élni. Így a legkisebb 
letapogatás előtt is célszerű a rendszer tulajdonosától engedélyt kérni.</para>

<para>Biztonsági okokból az Nmap programot soha nem szabad különleges jogosultságokkal 
(pl. suid root) telepíteni.</para>
</refsect2>

<refsect2 id="third-party-soft"><title>Harmadik féltől származó programok</title>

<para>Ez a program az <ulink url="http://www.apache.org">Apache Software Foundation</ulink> 
által fejlesztett programrészeket tartalmaz. Az Nmap programmal együtt a <ulink url="http://www.tcpdump.org">
Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár</ulink> egy módosított változata is 
terjesztésre kerül. Az Nmap Windowos változata a Libpcap könyvtárból származó 
<ulink url="http://www.winpcap.org">WinPcap könyvtárral</ulink> kerül terjesztésre. 
A szabályos kifejezések támogatását a <ulink url="http://www.pcre.org">PCRE könyvtár</ulink> 
biztosítja, mely egy nyílt forráskódú program és Philip Hazel munkája. Egyes nyers 
hálózati funkciók a <ulink url="http://libdnet.sourceforge.net">Libdnet</ulink> 
hálózati könyvtárat használják, mely Dug Song munkája. Az Nmap programmal ennek 
egy módosított változata érkezik. Igény esetén az Nmap felkészíthető az SSL változat 
érzékelésre az <ulink url="http://www.openssl.org">OpenSSL titkosító eszköztár</ulink> 
segítségével. Az Nmap Parancsfájl motor a <ulink url="http://www.lua.org">Lua 
programozási nyelv</ulink> egy beágyazott változatát használja. Az ebben a szakaszban 
szereplő valamennyi harmadik féltől származó program szabadon újra terjeszthető 
a BSD stílusú programlicencek alapján.</para>

</refsect2>

<refsect2 id="us-export"><title>USA export korlátozások<indexterm significance="normal"><primary>export korlátozások</primary></indexterm></title>
<para>USA export korlátozás: az Insecure.Com LLC úgy véli, hogy az Nmap a US ECCN 
(export control classification number) 5D992 alá tartozik. Ennek a kategóriának 
az elnevezése: <quote>Az 5D002 alá nem tartozó információbiztonsági program</quote>. 
Ennek a besorolásnak egyetlen korlátozása a terrorizmus ellenesség, mely minden 
árura vonatkozik és megtiltja ezek exportálását olyan terrorista államoknak, mint 
Irán és Észak Korea. Így az Nmap exportálásához nem szükséges különleges engedély, 
hozzájárulás vagy kormányzati felhatalmazás.</para>
</refsect2>

  </refsect1>
</refentry>

</article>